A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Pámer Nóra: A gyulafirátóti középkori premontrei monostor feltárása

8. Gyulafirátót. Délkeleti négyzeti pillér megmaradt alapja. 8. Gyulafirátót. Der erhaltene Sockel des südöstlichen quadratischen Pfeilers. 8. Gyulafirátót. — Fondement du pilier sud-est. S. Дыолафиратот. Сохранившееся основание опорного юговосточного столба. 10. Gyulafirátót. Sírok a templom déli kijárata előtt. 10. Gyulafirátót. Gräber vor dem südlichen Ausgang der Kirche. 10. Gyulafirátót. — Tombeaux devant le portail sud. 10. Дыолафиратот. Могилы перед восточным выходом церкви. 9. Gyulafirátót. Nyugati előcsarnok alapfala és a vele egybeépített, tompaszögben leágazó kerítés alapfala. 9. Gyulafirátót. Grundmauer der westlichen Vorhalle und Grundmauer der mit ihr in einem stumpfen Winkel zusammengebauten Umzäunung. 9. Gyulafirátót. — Sous-oeuvre du porche nord et celui de la clôture qui fait corps avec le mur du porche, en s'y branchant en angle obtus. 9. Дыолафиратот. Капитальная стена восточного вестибюля и вместе с ней выстроенная и ответвляющаяся от нее под ТУПЫМ углом стена ограды. ban egy ablak és egy ajtónyílást vágtak, keretezésül középkori követ használtak fel, valószínűleg egykori kisebb ablaknyílások helyén. A káptalantermet délről lezáró fal már a mai járószint alatt húzódott, kivéve a nyugati zárófalból kiugró kis falcsonkot, mely szint felett is látható volt. E leromlott falat később (már pajta idejében) vályogfallal egészítették ki, több faragott kő, legnagyobbrészt a második ikerablak darabjainak beépítésével. A káptalan termet követő heiyiség egy alig 2 m széles folyosó, melynek mai járószint alatti alapfalán ajtónyílás már nem volt megállapítható. Az ezt követő s egyben utolsó helyiség nagysága a belső osztófal kormeghatározása miatt bizonytalan, mivel a feltörő talajvíz megakadályozta összeköttetésének tisztázását a szint alatt. E helyiség feltehetően nagyobb volt mint a káptalan terem, — esetleg stúdium, vagy refektórium, — déli falában egy ablaknyílással és nyugat felé egy széles bejáróval. (7. kép.) A monostor épülete kétszintes volt. A sekrestye és káptalanterem felett húzódott a dormitórium, melynek a kereszthajóba nyíló emeleti ajtaja a sekrestye boltozata felett még jól látható. Innen mentek a szerzetesek éjjeli imájukra a templomba. Lépcső nyoma, mely a templomba vezetett, már nem volt fellelhető. A monostorépület északi zárófala egyben a templom kereszthajójának zárófala, melyen át félköríves ajtó vezet a sekrestyébe. E fal nagy magasságban áll még, de a templom többi részének csak alapfalai maradtak. Ezeket a mai járószint alatt tártuk fel, kivéve a déli oldal egy szakaszát, közvetlenül a kereszthajó mellett. Itt egy kőkeretes ajtó alsó része és küszöbköve került felszínre és kívül az udvar felé eső oldalon a falat burkoló szépen megmunkált hasáb alakú kövek alsó sora vált láthatóvá. Ez volt egyben az egyetlen fellelhető külső bejárat. A kereszthajó déli földszinti és emeleti ajtajai ugyanis a monostor lakóépületeibe vezettek. A templom belsejét a ciszterci építőműhelyeknek megfelelő arányok és beosztás 242