A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Sz. Czeglédy Ilona–Ágostházy László: Berhida középkori temploma

10. A templombelső feltárás közben a sírokkal. 10. Das Kirchen-Innere mit den Gräbern während der Freilegungsarbeiten. 10. L'intérieur de l'église avec les tombeaux, au cours des fouilles. 10. Внутренняя часть церкви с могилами во время раскопок. tileg is magasabb lehetett.) A szentélylépcső előtt, a hajó keleti oldalán, a diadalívtől délre és északra középkori mellékoltárok maradványait találtuk meg (11. kép). A déli mellékoltár lebontott alapozására a barokk átalakításkor szószéket állítottak, ennek talpazatául középkori pillért használtak fel. Az északi mellékoltár menzájának fedlapja lehetett az a faragott kő, melyet a templom bejárata elől, az utca burkolatából szedtünk fel. — Az előcsarnokból a hajóba vezető ajtó küszöbe előtt egy nagyméretű téglalap alakú faragott kő feküdt. Ezt megfordítottuk, kiderült, hogy ez a kő minden valószínűség szerint középkori sírkő, de faragása nem készült el teljesen. Az éles, hegyes vésővel megmunkált felületből egy kissé aszimmetrikus, ügyetlenül faragott kereszt emelkedik ki, alatta három amorf folt, melyekből talán egy buzogány ismerhető fel. ( 12. kép) Talán egy kezdetlegesen faragott családi címer lehet. (Címerpajzs nem látható.) A hajó keleti felében négy későközépkori sírt tártunk fel. Minden sír bolygatott volt. Az északi kettőben csak kevés csontot, fakoporsó és vasszegek maradványait találtuk. A szentélyhez közelebb eső északi sír, — méreteit tekintve — gyermeksír lehetett. Festett deszkakoporsó szilánkjait és fémszálas aranyhímzés töredékeit találtuk meg benne. A szentélylépcső előtti sír volt a legnagyobb s a leginkább bolygatott. Törmelékében kövek is voltak. Valószínű, hogy az oltárkő kihányatásakor a sírokat sem kímélték. Csak a déli mellékoltár előtti kis gyermeksír volt bolygatatlan. Ennek északkeleti sarkában — külön kis beásásban — XVII. századi ezüst kincsleletet találtunk, bőrzacskó maradványaiban: 107 db főként II. Lipót vereteit tartalmazó ezüstpénzt.

35 Valószínűleg a gyakori háborúskodások idején rejtette ide egykori tulajdonosa. A hajó belsejéből viszonylag kevés középkori cserép került elő. Főként a kórus alatti részről mégis több törökkori használati edény töredéke és egy török pénz is származik. A kis bronzérme III. Szulejmán vereté, török évszáma 1.100, azaz 1688 X. 26—1689. I. 16 közötti.

36 A korábban ismertetett falkutatási eredményeken kívül (kormos falak, bekarcolások) ezek a leletek is a törökkori profán használat mellett szólnak. A kutatás során a templombelsőben is megvizsgáltuk az alapozást mind a hajóban, mind pedig a szentélyben. A szabálytalan kövekből falazott alapozás mélysége a torony felé csökken, a kórus alatti északi oldalon egészen hevenyészett, síkja a felmenő fal síkjától nem sokat tér el. A hajó két nagy belső falpillére (a támpillérek megfelelői belül) alapozásának vizsgálatánál is kitűnt azok későbbi volta (13. kép). A támpillérek alapja mélyebbre nyúlt mint a hajóé. A templomon kívül is végeztünk régészeti feltárást. Megvizsgáltuk az alapozási és szintviszonyokat is. Mind a hajó, mind a szentély falaira merőlegesen húzott kutatóárkainkban mindenütt mintegy kb. 70 cm széles mellékfalazást találtunk, mely körbefogja az épületet (15. kép). Az északi oldalon, a hajó falának vonalában folytatódik ez a mellékfalazás a torony fala mellett is, egészen a járdáig. A déli oldalon a sekrestye déli falának vonalát követve, a sekrestye és a hajó szögletében egy kutat fogva közre — (15. kép) fut ez a körülfalazás a járdáig. A 3 m mély, méhkasszerűen nagy kövekből falazott kút északkeleti oldalát végig kibontották. Itt a kövek és a törmelék között, s a kút belsejében sok XVI—

XVII. századi használati edény, főként korsó (16. kép), de még kályhaszem is akad (17. kép). Az épületet övező falazás a torony nyugati oldalán az odaépített úttest miatt nem állapítható meg. Csak a kiszedett fal nyomát követhettük még kis szakaszon a járda és az úttest között. Nem tudjuk tehát, milyen volt ennek a körülfalazásnak nyugati lezárása. Valószínűleg egy kapu is nyílhatott rajta nyugat felől. (Az sem lehetetlen, hogy esetleg profán épületet, vagy talán a plébániát is körbefogta ez a fal.) — A körülfalazás alapozási mélysége sekélyebb mint a templom alapozása, statikai jelentősége tehát nem lehetett. Legalább az ablakok magasságáig, de lehet, hogy egészen a főpárkányig emelkedett ez a falazat. Egészen hasonló példákat nem ismerünk ugyan, de nem gondolhatunk másra, minthogy erődként használták a templomot éppen a török hódoltság idején. Erre vall az is, hogy kút van a fal és a templom közötti szögletben. Szokatlan dolog, hogy a templom körüli falat közvetlenül a templom mellé építsék. Nagyobb várakban, városokban előfordul, hogy a templom fala egyben erődfal is.

37 — Berhida kis falu, ún. templomerődje sem lehetett különösebb jelentőségű, mégis biztosan nem cinteremfal ez, hanem védelmül szolgálhatott a falu lakóinak, a templomnak mint szilárd falú épületnek bizonyos fokú megerősítését célozta. — A templombelsőben is láttunk profán használatra utaló nyomokat, ez a külső körülfalazás is emellett szól. A feltöltésbe később épített sírokat kívül is találtunk a déli homlokzat előtt. Ezek jóval későbbiek voltak mint az említett fal. Tehát a templom köré a XVII— XVIII. században temetkeztek. 223