A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Sz. Czeglédy Ilona–Entz Géza–Reisinger Mária–Mendele Ferenc: Az egregyi Árpád-kori templom

22. A déli szentélyablak bekarcolt barokk keretelése. 22. Die eingsritzte barocke Einrahmung des südlichen Apsisfensters. 22. L'encadrement baroque incisé de la fenêtre sud du choeur. 22. Барочная процарапанная окантовка южного окна святилища. tettük ki. A kiegészített barokk vakolat és a visszaállított eredeti talajszint között — a középkori vakolatnyomok megtartásával — mélyen hézagolt nyerskő felület maradt. Ez a megoldás a helyreállítás korábban felvázolt alapelvéből egyenesen következett, ugyanekkor a felcsapódó csapadékvíz így a vakolt felületet nem rongálja. A piros és kékszínű, gyémántmetszéses homlokzatdíszítés konzerválásáról, kisebb kiegészítéséről a festő-restaurátor gondoskodott. Az 1730 körüli festett vakolatdíszítés egy részét vékony habarcs- és mészréteg fedi, a sarkokon, a párkány alatt és a nyílások körül bekarcolt díszítéssel. Ez a díszítés feltehetően a XVIII—

XIX. század fordulóján készült és nagyrészt a kék-vörös színű, gyémántmetszéses motívum helyén fut, illetve a sarkokon az armírozást félkörökkel bővíti. A keleti ablakot, valamint a bejárati ajtót a bekarcolás téglalapalaprajzzal keretezi, a három déli ablaknak pedig aedicula szerű kiképzést ad. (22. kép) Az új vakolatban ezt a díszítést sem rekonstruáltuk teljesen, csak az armírozások, keretezések kontúrjait jelöltük meg 1 cm mély nutával.

43 kolatot levertük, majd a kiromlott, kifagyott köveket újakkal pótoltuk. A sisak felső, kőből faragott fedlapjához erősítettük a kijavított keresztet, és az északi oldalon levezetett villámhárítót. A toronyban a szintek és a lépcsők hiányoztak, ezeket nem is pótoltuk. így a csürlősen falazott toronysisak továbbra is jól látható. (A toronyban nincs harang, ezért a szintek visszaállítására nem is volt szükség). A helyreállítás előtt a sisak vastag cementvakolata az 5—5 cm oldalméretű, faragott kőbordák közét szinte teljesen kitöltötte. Az új, vékony vakolatréteg a torony kőbordáit szabadabbá tette. Az Országos Műemléki Felügyelőség kőszobrász restaurátorai — Kőfalvi Imre és Birkmayer János—javították ki az ikerablakok oszlopait, fejezeteit. A régészeti feltárásnál előkerült oszlopot és vállkövet — sematikusan faragott talppal és fejezettel kiegészítve — a torony északi, a helyreállítás során kibontott felső, nyitott ablakába helyezték el. A megadott terv szerint ők készítették az új oltárt is. A hegyes vésővel megdolgozott, rusztikus felületű oltárt szemben-misézéssel számolva állították fel. A toronytest a középkorban vakolt volt és ennek nyomai a déli, a nyugati és részben a keleti oldalon is megmaradtak. Az északi oldal vakolata szinte teljesen hiányott. 1912-ben a torony első harmadát cementvakolattal látták el. A helyreállításnál a középkori vakolatot rögzítettük, a cementvakolatot levertük. A toronytörzs vakolatlan, letisztított részeire ezután kanálháttal vékony habarcsréteget hordtunk fel. A mész — fehércement — murva adalékú új vakolat (papírral bedörzsölve) a kőfelület egyenetlenségeit és helyenként a sarkok kváderköveit is láttatja. A templom déli oldalán a barokk vakolat jórészt teljesen megmaradt, csak az eresz alatt kellett az újabb cementvakolat helyett murvás adalékú habarcsot felhordanunk. Alul az átázott, feltaskasodott vakolatot csak a barokk-kori felület alsó széléig, (kb. a helyreállítás előtti talajszint magasságáig) újítottuk meg. A kisebb foltokban megmaradt vöröses-sárgás színű középkori vakolatot rögzítettük, de nem egészí23. Az északi homlokzat helyreállítás közben. 23. Die Nord-Fassade während der Rekonstruktion. 23. Le fronton nord pendant les travaux de reconstruction. 23. Северный фасад во время реставрации. 210