A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Tóth Sándor: XIII. századi építőműhely Veszprémben
8. Kapcsolt nyílás függőleges alátámasztásának rétegköve Tihanyból. 8. Schichtstein der vertikalen Unterstützung einer gekoppelten Öffnung aus Tihany. 8. Pierre de couche de soutènement vertical de baie jumelée, à Tihany. 8. Камень, составлявший часть подпорки арки из Тихани. középkori alapítású székesegyházak mellett rendszerint megtaláljuk a káptalan közös lakóhelyét is, amely rendszerint a kolostorokéhoz hasonló elrendezésben épült fel. Ezzel kapcsolatban említhetjük meg, hogy — az intézmények feltételezhető kontinuitása alapján — már Gutheil Jenő arra gondolt, hogy a híres veszprémi árpádkori főiskolát a későbbi szeminárium helyén kell keresnünk. 20 Gutheilnek ezt a megállapítását azért kell külön hangsúlyoznunk, mert a veszprémi főiskola káptalani intézmény volt, és így teljesen logikus arra gondolni, hogy a káptalan épületében, vagy annak közvetlen közelében nyert elhelyezést. A káptalan épületének helyéről ugyan közvetlen forrásadatok nem tájékoztatnak, az azonban bizonyos, hogy a Szt. György-kápolnát a XIV— XV. században több esetben is káptalani gyűlések színhelyeként említik. 21 Maga a káptalani épület viszonylag korán, 1184—88 között megjelenik a forrásokban, amikor a püspök a káptalan ,,camerájának" javítására tekintélyes jövedelmet enged át. 22 A szövegösszefüggésből elég nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy ezzel a szóval itt nem egyetlen helyiséget, hanem a káptalan lakóhelyét jelölték. Ez az épület, vagy ennek az utóda, legalábbis a XIV. század végéig megőrizte eredeti funkcióját, mert 1394—95-ben Ilsvai Leusták nádor két ízben is a veszprémi domus capitularis-ban állíttatott ki oklevelet a káptalan peres ügyeivel kapcsolatban. 23 A káptalan közös épületének létezését az említett adatok viszonylag jól dokumentálják. Az a tény pedig, hogy a Szt. György-kápolnában káptalani gyűléseket szoktak tartani, meglehetősen valószínűvé teszi, hogy a kápolna ennek az épületnek a közvetlen közelében volt. Gutheil feltételezése tehát más oldalról is alátámasztható, és így kettős szempontból is okunk van rá, hogy a veszprémi káptalan középkori épületét — és ezzel együtt az árpádkori jogi főiskola helyiségeit is — a székesegyháztól északra eső területen, vagyis azon a telken keressük, amelyen ma a Felmer által tervezett egykori nagyszeminárium, jelenleg Tanácsakadémia épülete áll. Az azonban, hogy a Szt. György-kápolna káptalanteremként funkcionált, még egy dologra enged következtetni; nevezetesen arra, hogy a kérdéses káptalani épületből az erre a célra megfelelő helyiség hiányzott, tehát az valószínűleg csak egy részét alkotta a szokásos kolostori négyszögnek. Ez egybevág az 1957-es ásatások eredményeivel, amelyeknek során semmi olyan épületnyom nem került elő, amelyből a székesegyházhoz közvetlenül csatlakozó, szabályos kolostori jellegű épületkomplexumra lehetett volna következtetni. 24 A szemináriumi épület északi szárnyának pincéjében azonban még ma is vannak korábbi — kétségtelenül középkori — fal- és pincemaradványok, amelyek talán a kérdéses épülethez is tartozhattak. 25 Ikerablakaink lokalizálása szempontjából tehát a székesegyház mellett reálisan egyedül a káptalan háza jöhet számításba. A kérdésben azonban végleges döntést csak akkor remélhetünk, ha a szóban forgó területen a jövőben minden régészeti és építéstörténeti adat gondos vizsga at alá kerül, és a még meglevő maradványok tudományos megfigyelés nélkül nem fognak elpusztulni. Az elmondottak ellenpróbájaként szükségesnek tartjuk néhány szóval külön-külön is megvizsgálni faragványaink leletkörülményeit, és az azokból levonható következtetéseket. Mint említettük, három kő — egy ívindítás és két betétje — a Szt. György-kápolna közelében, a földből került elő, ezek tehát mindkét lehetőségnek egyaránt megfelelhetnek. A 47. számú kis tagozott kő lelőhelye a székesegyház, mint erre már a dolgozat bevezetésében kitértünk. Minden bizonnyal ugyancsak 1907-ben, a székesegyház építési törmelékével együtt került a várkútba a 88. számú kő is. 26 Az utóbbi kettő tehát közvetlenül a székesegyház épületéből származik, és így másodlagos felhasználásukra 1723 körül, a templom barokk átépítésekor kerülhetett sor. 27 Ennek a dátumnak valószínűleg megfelelnek a 85. sz. leletkörülményei is, amelynek beépítése a ferences kolostor pincéjébe a korábbi kolostor építésével (1722—24) hozható összefüggésbe. 28 E három kő adatai tehát inkább a székesegyház mellett szólnának; nem szabad azonben elfelejtenünk, hogy 1907-ben — mint erre már ugyancsak utaltunk — a székesegyház északi oldalán levő barokk támpillérekben találták meg a Szt. György-kápolna két oszlopfőjét, tehát az építkezés alkalmával kétségtelenül felhasználták a környező romos épületek kőanyagát is. Köveink leletkörülményeiből így mindössze arra következtethetünk, hogy az az épület, amelyből erednek — legyen az akár a székesegyház, akár a káptalan háza — az 1720-as évek első felében romos állapotban volt, és, legalábbis részben, nem funkcionált. Némileg eltérő következtetésekre ad alkalmat a 86. sz., amelyet a Dravecz-féle kanonoki ház falából bontottunk ki, a 87. számú későgótikus töredékkel együtt. 29 Természetesen az is lehetséges, hogy ez a kő a mai épület helyén állott korábbi házak bontási anyagából került ki; ez esetben származtatása éppúgy lehetséges lenne a székesegyházból, mint az előbbieké. Ha azonban nem ez volt a helyzet, akkor aligha gondolhatnánk a székesegyházra, amelyet akkor már régen helyreállítottak, hanem sokkal inkább a szeminárium építkezésére, amely bizonyos fokig összefüggésbe hozható a Dravecz-házzal is. A Dravecz-ház építése 1769-ben kezdődött; két évvel később az építtető Dravecz kanonok már beköltözhetett az egyik szárnyba. 30 Ez a szárny azonban nem lehetett az utcai, mert ennek kapuján 1773-as évszám látható. 31 Ugyanebben az évben kedődött a szeminárium építése is, amelynek alapkövét éppen Dravecz József rakta le. 32 A két dátum egye171
