A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)
Szíj Rezső: Úrbéri elkülönítés és tagosítás Inotán(1857–1864)
kérésével válaszolnak, ezért ők is bejelentik, hogy tanúikat — ha a szükség kívánná — meg fogják nevezni. Az iratok közt szerepel Amon János 1859. július 25én kelt igazolása. Ebben azt állítja, hogy 1841—1846között, amikor mint uradalmi erdész szolgált a palotai birtokon, az inotai jobbágyok egy sessió után (egész telkenként) 24 szekér, félsessió után 12 szekér fát kaptak évenként. Ennek az igazolásnak egyik fél sem vette nagy hasznát, mint ahogy nem tisztázta a kérdést az erdei haszonvételek terén a Zichy Miklós részéről benyújtott jegyzőkönyvi kivonat sem. Ez tisztiülési határozatokat idéz 1827-ből arra nézve, milyen vastagságú, azaz hány colos ágakat engedett az uradalom a jobbágyoknak. 1827-ben 2,7 colosat engedélyez a tisztiülési határozat, ugyanekkorát 1850-ben is, de már 1853-ban bizonytalanságot árul el a határozat, mert ekkor az inotai (és kúti) jobbágyok ,,az eddigi szokás szerint a három col vastagságú ágat kapják". A tanúkihallgatás során Németh János — Zichy István volt jobbágya — azt vallja, hogy amikor negyedtelket használt, akkor 9—10, sőt néha 11 szekér rőzsefát is kapott: mióta házas zsellér, 4—5, néha 6 szekérrel kapott. Ami a fa vastagságát illeti, négy-öt colos lehetett, aszerint, hogy az „engedelem meg volt adva". — A többi tanú is ugyanúgy vall, azzal a különbséggel, hogy néhányuk szerint Zichy Miklós erdejéből három és fél colos ágat kaptak, tehát vékonyabbat, mint a Zichy Istvánné erdészetéből, s egy tanú 15 szekér fáról is beszélt. Németh János egykor negyedtelkes jobbágy, kihallgatásakor azonban már csak házas zsellér. Telkét nyilván nem tudta megművelni, kicsúszott a kezéből, eladni kényszerült, mint Káró Pál is, aki a vallomástétel előtt egy héttel előbb adta el fertály telkét házával együtt és süllyedt napszámos sorba. Varga István kezén sincs már telek, napszámmal keresi kenyerét. Ugyanígy áll Molnár József tanú is: fertály telkét öt évvel előbb adta el. Ezek a tanúk mind református jobbágyok közül valók, lényegében nincstelenek, talán azért is mertek kiállni, mert nem igen volt mit veszteniük. Rajtuk kívül még két tanút hallgattak ki: Bada Pált és Pilcsik Józsefet, mindketten posztómesterek és evangélikusok. Nehéz megérteni, miért jelölték őket az inotaiak tanúul, amikor éppen nem valami kedvezően vallottak s mondanivalójuk inkább az uraság álláspontjához állt közelebb. Bada nem is részesült faizásban, Pilcsik pedig mindössze egy évig húzta, mint házbérlő, a failletőséget. Jellemző, hogy egész telkes és féltelkes jobbágyok nem szerepeltek a tanúk között. Ezután az uradalmaknak kellett nyilatkozniuk arra nézve, hogy negyven éves vágási fordulatot számítva, mekkora terület lesz elégséges hasáb, durung és rőzsefában számítva, azon erdőrészben, amelyben a jobbágyok addig is törvényesen gyakorolták a faizást, különös tekintettel az erdő minőségére, annak a feltüntetésével, hogy holdja hány öl fát ad ki évenként hasáb-, durungés rőzsefában. A szántók és legelők a következő osztályozást kapták: a szántóknál első osztálynak minősítették a Káposztás kertet, a Csonka-dűlőt, a Kopaszhegy-i dűlőt, továbbá a Hegyalja, a Rétre-dűlő, a Szilasalja, a Belátóhegyi dülű, és a Hajagosi dűlő egy részét. Második osztályba a keleti Körtéles, a Kálvária dűlő, a Halomi dűlő, az Új-osztály került, továbbá a Hegyalja, a Török Sósos, a Rétre dűlő részben a Belátóhegyi dűlő, a Hajagosi dűlő, a Sárforrási dűlő, a Berekaljai, a Farkas-kúti és a Tó-föli dűlő egy-egy része. Harmadik osztályba a Daru dűlő, a Farkas-kúti és a Murvai dűlő, továbbá a Hegyalja, a Török Sósos némelyik része, a Rétre dűlő a Szilasalja, a Sárforrási, a Berekaljai és a Tó-föli dűlő egy-egy része. A következő lépést annak megállapítása jelentette, hogy az egyes rétek hozama mire értékelhető. Ezen a téren a helyzet így alakult: Kis Sárrét q 4 szénát terem Nyugati Körtéles 900 négyzetölenként 10 q szénát terem Keleti Körtéles 1000 négyzetölenként 10 q szénát terem Nyihogó 1000 négyzetölenként 10 q szénát terem Öreg Sárrét 900 négyzetölenként 10 q szénát terem Halomi rét jobbik része 1000 négyzetölenként . . 10 q szénát terem a másik része azonban hasznavehetetlen. Sárforrási és Tó-föli 1000 négyzetölenként 10 q savanyú szénát terem. A legelőket a következőképpen osztályozták: Hidegvölgy középszerű legelő Nagymező részben hasznavehetetlen, részben .... jó legelő Pakróc völgyi és Ló-akoli lapályok jó legelők Gombásvölgy-alja a PalotaiKúti útig középszerű legelő. A többi legelők kövesek, köbörcösök, azaz erősen köves földek, csak vékony humusz réteggel borítva, ezért a rossz minőségűek közé sorozták többek közt a Kálvária dombi és a palotai határ melletti legelőt. A Hajagos-nak nevezett rész az Epreshegy aljától északnak, a Palotai-Kúti útig tömöttebb fűhálózatú. Igaz, hogy köves, de mert vékony földréteggel borított és részben harasztos, ezért középszerű legelőnek minősítették. 276
