A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Beszámoló a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság 1966. évi munkájáról

5. Kisfaludy Emlékmúzeum, Sümeg Az állandó kiállítás anyagában változás nem történt. Az 1964-ben megrendezett Darnay Kálmán emlékkiállítás egyes tárgyait visszaszolgáltattuk a kölcsönzőknek. A múzeum helytörténeti gyűjteménye tovább gyarapodott, nyilvántartási munkálatok ezévben szüneteltek. Az októberi Múzeumi Hónap során bemutatásra került az Igazgatóság „Megyénk műemlékei" c. vándorkiállítása. A múzeumlátogatók száma Sümegen több, mint egyharmadával csökkent, az 1965. évi 25 000-ről 16 000-re. E csökkenés azonban reális, ugyanis a túlnyomórészt helybeli s kisebbrészt vidéki iskolás kirándulócsoportok a korábbi években 75%-nál is magasabb arányban szerepeltek, a helybeliek látogatásának szervezése túlzott volt. A község növekvő idegenforgalmából emlékmúzeumunk kiveszi azonban a részét, ezt jelzi, hogy 1966-ban a csoportos és egyéni felnőtt látogatók korábbi 25%-os aránya megháromszorozódott s abszolút értékben kétszerese volt az előző évinek. A látogatók számára 300 tárlatvezetést tartottak. A sümegi Vármúzeummal kapcsolatos kérdéseket külön tárgyaljuk. 6. Múzeum, Tihany A tihanyi múzeum állandó kiállítását legutóbb 1960ban rendezték. Az azóta eltelt idő részben „elavulttá" tette e kiállítást, részben olyan igények, lehetőségek merültek fel, amelyek miatt a fejlesztésen túl gyökeres átrendezésre volt szükség. E munkálatok 1966 első öt hónapjában lekötötték nemcsak a múzeum ottani személyzetét, hanem kiállításrendező csoportunk, továbbá a Bakonyi Múzeum tudományos és restaurátorkollektívájának legtöbb tagját is. A téli időszakban végezte el az Országos Műemléki Felügyelőség a volt barokk kolostorépület egy része alatt húzódó pincesor kőtárrá való átalakításának munkálatait. A boltozott, tágas helyiségsort téglaburkolattal látták el, a felmenő falakat höbörcsös vakolattal újravakolták, a sejthetően középkori nem tégla-, hanem kőfal-részeket kifúgázva, eredeti textúrájában mutatva be. A munka második fázisában került sor az egyébként minden külső világítástól elzárt helyiségek világító-berendezésének felszerelésére (a padlószint alatt kiképzett csatornában vezetett kábelekkel), a villanyhálózatot, továbbá csak a kiállított kőfaragványokat és mozaikot megvilágító világítótesteket Debreczeni Gábor tervei alapján készítettük el. Ezt követően a kiállításrendező kollektíva (B. Thomas Edit és Soproni Sándor a rómaikori, Koppány Tibor és Éri István a középkori kőtári termeket rendezte) forgatókönyve alapján részben a tihanyi múzeum földszinti második-harmadik termében elhelyezett római sírkő- és épülettagozat darabjait, részben a Bakonyi Múzeum kőtárában őrzött középkori kőemlékeket helyeztük el. (A posztamensek terveit ugyancsak Koppány Tibor készítette.) A kőtár egyik legjelentősebb darabja a balácai ásatások során felszínre került, de hely hiányában a Bakonyi Múzeum raktárában 50 esztendőn keresztül tárolt geometrikus díszű római mozaikpadló. Elhelyezése, összeállítása, kiegészítése a Központi Múzeológiai Technológiai Csoport és a Bakonyi Múzeum restaurátorainak munkája. A kőtár 1966 június 2-án nyílt meg, első vendégei az UNESCO Végrehajtóbizottságának Magyarországon ülésező, múzeumi kérdésekkel foglalkozó résztvevői voltak. A régi állandó kiállítás első három, régészeti-kőtári jellegű kiállítótermében a Magyar Közlekedési Múzeummal közösen rendeztük meg „Hajók a Balatonon" с kiállításunkat, mely a 125 éves balatoni gőzhajózás jubileumi évében készült. E kiállításrész forgatókönyvét Biró József, a Közlekedési Múzeum muzeológusa készítette. A rendezésben igen jelentékeny részt vállalt a Közlekedési Múzeum kiállításrendező csoportja, mely az Igazgatóság hasonló csoportjával szorosan együttműködve készítette el a teljesen új installációjú kiállítást. (A kiállított anyag és installációja egyaránt a Közlekedési Múzeumból származik.) A hajózástörténeti kiállítást 1966 május 22-én dr. Csanády György közlekedés- és postaügyi miniszter nyitotta meg, majd dr. Mészáros Vince, a Magyar Közlekedési Múzeum főigazgatója adta át rendeltetésének. A megnyitó a hagyományos balatoni vitorlabontó ünnepség egyik pontja volt, résztvettek rajta a Megyei Tanács és a Megyei Pártbizottság, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Balatoni Intézőbizottság s egyéb intézmények, szervezetek vezető személyiségei. Az itt állott korábbi kiállítás kőanyagát a lapidáriumban helyeztük el, a régészeti anyaggal a Bakonyi Múzeum állandó kiállítását bővítettük. A földszinti helyiségekben végzett munkálatokkal egyidőben került sor a régebbi állandó kiállítás, a honfoglalástól a XIX. sz. végéig tartó részének átrendezésére is. Ennek során egyes részek összevonása révén sikerült egy kéttermes, a Bakonyi Múzeum legrétékesebb iparművészeti tárgyait bemutató egyházművészeti kiállítást berendezni, melyben középkori és főleg barokk tárgyak (miseruhák, kelyhek, stb.) láthatók. Egy másik teremben kiállítottuk a megye kerámiatörténetében jelentős szerepet játszó manufaktúrák (Bakonybél, Városlőd, Pápa) jellegzetes darabjait, a Herendi porcelángyár tárgyait, továbbá néhány szép darabot a Bakonyi Múzeum üveggyűjteményéből. Az átrendezett kiállításrészeket Csernyánszky Mária és Éri István 3* 35