A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák

59. A veszprémi csapó legénytársaság ládája. 58. Die Lade des Tuchmachergesellen-Vereins von Veszprém. 59. Le coffre des compagnons foulons de Veszprém 59. СУНДУК веспремских подмастерьев-суконщиков mutatja be. Balra fent szövőszéken dolgozó két csapólegény (61 /a. kép). Balra lent, vetőfán (61 /b. kép), jobbra fent csapószéken ifával (61 /c. kép), jobbra lent tépőszéken (kártszéken) körömpővel (kárttal) dolgozó csapólegény (61/d. kép) képe látható. Az ábrázolások kezdetlegességük ellenére is igen értékes emlékanyagot képviselnek az ipar-, technika- és eszköztörténet számára, mert a mesterséget űzők egyike saját maga örökítette meg a legszakszerűbben és leghitelesebben ennek a régi, kihalt iparágnak legfontosabb szerszámait és munkafolyamatait. (Függ. 55.) Ebbe a csoportba tartozik a veszprémi ácscéh 1832ben készített rézfogantyús, sötétbarna, furníros ládája is. (62. kép, Függ. 56.). A ládatest sokkal tagoltabb, mint az előző kettőé és a hullámos vonalak is határozottabban jelentkeznek. A két hosszanti oldalt díszítő kulcscímerek és kulcsaik még empire-ízlésűek. Homlokzatán felirat: ANNO 1832. Hátsó hosszanti oldalán rézberakással: kötőfejsze, ácsszekerce, ácsderékszög, körző, ácstisztítófejsze és ácskapocs. Fedelén kulcstartóüreget magában foglaló kiemelkedő tagozat. Fedele síneken, függőleges irányban felhúzva nyitható. c) Biedermeier A klasszicizmus utolsó hajtása a biedermeier. Magyarországi provinciális változata a század 40-es évei körül már erősen átszövődik bizonyos romantikus barokk — rokokó elemekkel és szinte észrevétlenül átnő a historizmus első még valamennyire eredeti stílusába a neo-rokokóba. Ezt a magyarországi biedermeier — neorokokó stílust képviselik a következő ládák: Enyhén hullámosszélű, vízszintes tagozatokra bontott ládatest jellemzi a szentkirályszabadjai bognárcéh 1843-ban készült laposfedelű ládáját. (63. kép, Függ. 57.). Az esztergált, háromnegyedgömb lábú láda már a biedermeier idők ízlését tükrözi. Tökéletesen ugyanilyen tagolású a zirci csizmadiacéh ládájának teste is. (64. kép, Függ. 58.). Fedelén kiemelkedő kulcstartóüreget rejtő, hullámosvonalú tagozat helyezkedik el, elhúzható falemezfedélkével. A láda egyetlen dísze a szellemesen kialakított, vaslemezből kivágott kulcscímer, amely egy csízmát ábrázol. A csizma szárának közepén van a kulcsnyílás, kétoldalán cirádás díszítmény, fölötte kereszt. (54/18. kép). A kulcscímer és a fogantyúk már neorokokóvonalakat mutatnak. Hasonló, vízszintes irányú tagolásokat mutat a herendi vegyescéh 1846-ban készült ládája is. (65. kép, Függ. 59.). Az alsó, felső és középső tagozat egyenes függőleges vonalban végződik. Az egyenes végződésű három tagozatot egy-egy hajlított vonalzáródású, keskeny vízszintes tagozat köti össze. A középső tagozaton a kulcspajzs két oldalán németnyelvű felírás. Gazdagon tagolt zárszekrénykéje aránytalanul magas.

53 Egy évvel korábban, 1845-ben készült a herendi takács és szabócéh laposfedelű ládája. Homlokzatát két, keskeny oldalait egy-egy bevésett négyszögletes keret díszíti. A homlokzati keretben egy-egy bevésett vetélő és az évszám, a kulcslyuk alatt nyitott olló, alatta koronás magyar címer bevésett képe. A két herendi céhláda jó példa arra, hogy egyazon időpontban két teljesen különböző típusú láda készült: a feltehetően gazdagabb, tehetősebb céh ládája már az új biedermeier irányzat vonalait tükrözi, a másik még ekkor, a XIX. század közepén is a mély gyökereket eresztett későreneszánsz, architektonikus stílusirányzat hagyományos szerkezetét és motívumait idézi. (Függ. 60.). Az 1852-es évszámot viseli a veszprémi cipészcéh ládája. (66. kép, Függ. 61.). A zöldrefestett láda élei és a ráfestett évszám pirosszínűek. A ládatest tagolása megegyezik a 30-as, 40-es években készült ládákéval, de nem olyan magas. Hosszúkásabb formája, kiemelkedő zárszekrénykéjének alakja és főképpen fedelének belső oldalára erősített díszes zárszerkezete és csuklós 123