A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

Mellette szól viszont, hogy a városlödi plébániát már 1730-ban létrehozzák, s a településen az 1720-as években is volt élet. 17 Ila-Kovacsics i.m. 388. 18 Gulden i. m. 942. 19 Miután a városlödi plébánia csak 1730-ban alakult, s az anyakönyvezés Gulden szerint (i. m. 941.) csak 1735-ben kezdődött, érthető, hogy a korábbi években a városlödiek adatait is — más településekével egyetemben — a veszprémi anyakönyvekben találhatjuk. 20 Köller nevének feltűnésével kapcsolatban csak azt jegyezzük meg, hogy a kislödi, de lényegében Pillével közvetlenül kapcsolatos vashámor létrejöttének körülményeit — más adatokkal együtt — az ö szereplése is segít majd tisztázni. E hámor működésének megindulását ugyanis Ila-Kovacsics (i. m. 46). az 1760-as évekre, Schleicher Aladár (i. m. 400.) már 1751—52-re teszi. 21 A Gleiszner-család tagjai közül kerültek ki az 1760-as évektől kezdve a lókúti üveghuta mesterei. A bakonyi üveghuták létesítésében szerepet játszó hutamesterek közül szinte valamennyinek köze volt a pilléi „őshutához". -- Sághelyi i. m. 179., 223. — A XVII. sz . végén két huta működött ekkor ezen a vidéken: Glashütte bei Langecke (s. Luckenhaus) és Glashütte bei Schlaining (s. Bernstein) L. : Házy J. : Die Kanonische Visitation des Stefan Kazó Archidiakon von Eisenburg (Vasvár) im Burgenland. Teil des Komitates Eisenburg in den Jahren 1697—1698. Eisenstadt, 1958. (Burgenländische Forschungen, Heft 37.) 20. és 81. — XVIII— XIX. századi adatok: Haberlandt. A.: Volkskunde des Burgenlandes., Bd., XXVI., Wien, 1935., 29., 47., 109. 23 Acker Ferenc „socius vitrarius" (városlödi anyakönyv, — a továbbiakban VA — 1734.) Eissenkolb János György „socius vitrarius Pilensis" 40 évesen elhalt (VA 1742.) Fischer János „colonus et sodalius vitrarius" nősül (VA 1737). Az 1757. évi egyházi összeírás szerint még itt él. 1741-ben született József fia 1771-ben Csehbányán dolgozik. A másik, János, 1781-ben Városlődön él, ekkor ifj. Gasteiger Kristóf házassági tanúja. (A másik tanú Vernhardt József veszprémi postamester, akinek nevével az üveghutáknál is találkozunk.) Meyer Willibald „socius vitrarius Pileiensis" 28 évesen elhalt (VA 1740.) Egyazon családhoz tartozhatott az 1757-ben Pillén összeírt M. Kelemennel és Ferenccel. 1784-ben viszont egy M. Mihály nevű,,sodalius vitrarius" dolgozik az úrkúti hutában. Tauerer Ferenc „sodalis vitrarius Pileiensis, juvenis" Gasteiger három leányának keresztapja (VA 1735—41.) Ulrich Lipót „juvenis, socius vitrarius Pileensis" (VA 1743.) E családnévvel 1783-ban Lókúton, 1863-ban az úrkúti huta munkásnévsorában találkozunk. Itt említem meg, hogy Burgenlandban az Ulrich, Fuchs, Fischer, Güntzl, Schmoll, Sommer, Sweda, Tremml családnevek (az eddig nem említettekkel a későbbiekben fogunk találkozni) igen gyakran fordulnak elő. (Riedl Béla ny. kismartoni — Eisenstadt — múzeumigazgató szíves közlése.) 24 Veszprémi püspökség levéltára (a továbbiakbanVPL) Conscr. et Acta 1745—1762. 25 1745-ben: Semlyér Mátyás, Péter Bálint, Laczkó Márton és János. 1748-ban : Semlyér Mátyás, Péter Bálint és Laczkó János. 26 Ila-Kovacsics i. m. 333. 27 Gasteiger János Mihály, Spistinger Ferenc, Rubner Ferenc, Gleiszner Márton, Teuerer Ferenc, Fischer János, Rubner András. 28 VPL Protocoll, episc. IX. 161. (1749. nov. 8.) — Bíró Márton válasza u. o. IX. 159. (1947. nov. 11.) 29 U. o. IX. 172.(1749. dec. 6.) 30 U. о. XVI. 493—494. (757. dec. 30. és 1758. jan. 9.) 31 1752 áprilisában 5 körmöci aranyat, majd 1753 októberében 60 Ft-ot kölcsönöz Gombos István szentgáli vendégfogadósnak. Veszprémi Állami Levéltár (a továbbiakban VÁL) Vp. m. Proc. civiles G. I. 1. „С". 1760 augusztusában Tóth Jánosnak kölcsönöz 120 Ft-ot. VÁL Vp. m. 1774. évi kgyjkv. 505. 1. 38. 32 „Ignobiles plures diversae sortis, ut sunt: Aeditui cathoíici, Vitriarius in possessione Eppali Pille (qui una Educillator est)..." Padányi Bíró Márton naplója, közli Hornig K„ Veszprém, 1903. 197. 33 Részben idézi Ila-Kovacsics i. m. 333. 34 Részlet Armpruszter Kristóf uradalmi prefektus 1756 márc. 30-án Bíró Mártonhoz írt leveléből: „...Cseh Országrúl ugyan az eövegh-bánnyás, hogy az irtóztató nagy Havak miatt, és alkalmatlan utak miatt ki nem jöhetett, de minden úttal, móddal azon foh lenni, hogy ad initium Április megh jelenhessen. Már ugyan tapasztalom, hogy az mostani Eövegh Bánnyásis csak megh tarthassa az új bánnyát, arendáját jó szívvel főlleb fogjafizetni. Elválik mit végezhetünk az kijövendő Cseh Eövegessel. Nel Márton Tisztartó relatiójából informáltatom, hogy az mostani Pilléi Bánnya körül 720 eöl, az új bánnyánál pedig az erdőben szanaszét 630 eösvesslegesen pedig 1350 öl fa készen találkozott. •." VPL Protocoll. episc. XVII. 12. 35 Amint az általános szokás volt, a huták bérletét is április 24-től a következő év hasonló napjáig kötötték meg. 3(i Részlet Armpruszter 1756 máj. 22-i leveléből: "... a mostani Bányás is hasonló módon az újabb Bányátul (:mellyet Cseh Országhi Mester nem kévánnya:) fogh adózni: a mintis élőmben hívattam őtet, noha nagy sírással, rívással álétván lehetetlenségét, s kóldúságra való jutását ( :sed sunt qui se nequiter humiliant :) úgyis contractussa esztendőre exspirálván a 400 f. árendát megh égérte ugyan, alázatosan instál mindazonáltal és sopánkodva kö nyörög: Hogy Excellenciád irgalamasan tekéntvén réghi hívséget méltóztatnék kegyeimessen meg engedni, bár csak contractussa szerént még hátra levő egy Esztendeigh azon árendában, az új Bányáját bírhatná a Pilléi Bányátul is mind addigh az mastani Contractussa mellett fogna adózni, méglen az Új Mester munkájához nem kezdene. . ." VPL gazd. lvt. Dominale ab a. 1752—1762. p. 225—227. 37 A május 22-i levél első részben találjuk Adler szerződéstervezetét is: „...Az Cseh Országhi Üveg-Bányás kezembe adott Németh Punctumi szerint alázatosan instállom Hogy három Esztendeigh erga annualem Quadringentorum florenorum Arendam, seu Censum, legyen nékie Excellenciádtul kegyeimessen megengedve Pillej réghi Méhelbe, vagy Bányában Mesterségét folytatni, s fehérüveget csinálni, három esztendők el folyásával pedig alkalmatosb helyen (:ez úgy is már rongázott lévén, a fa is tőle távul esvén:) maga kültségén, Mesterségéhez ugyan alkalmatosb ujat épétni, mellyet megh épétvén, s helyre hozván, mindenkor hat hat Esztendőbeli Arendának letételére angariatim leendő anticipatioval, sub Poena confiscationis rerum suarum, sőtt ha 24 Esztendeigh bírásában leend, az épületeket jó Statusban conservalni, és azon Bányát ingyen a Méltósághos Uraságra tansferálná magát obligálya, s kötelezi; Ha pedigh medio tempore az Méltósághos Uraságh által mutáltatnék, tali in passu aestimatione mediante fienda Bonificatioért alázatosan könyörögh, és ugyan 2-do Hogy nékie maga, és cselédgyei szükségére némely lakó Hajlékokat csináltatni, önön 168