A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák

Veszprémi és Veszprém-megyei céhládák Veszprém város és megye céhtörténeti emlékei közül a pecsétek, behívótáblák és korsók ismertetése után a céhládákra került a sor. A céhláda a letűnt céhrendszer legjellegzetesebb tárgyi emléke és ezért mind szokástörténeti, mind bútortörténeti szempontból méltán megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. /. A céhládahasználat szokástörténete A céhládák szokástörténeti vonatkozásaival a céhtörténeti szakirodalom — különösen a német — bőven foglalkozott. Mélyebb művelődéstörténeti, jogtörténeti vagy néprajzi vizsgálódásokba azonban általában nem igen bocsátkoztak ezek a művek. A magyar szakirodalomban Rómer Flórist már 1877-ben foglalkoztatta a céhládák jelentősége,

1 majd 1931-ben Bevilaqua-Borsody Béla igyekezett a céhládák művelődéstörténeti kialakulását tisztázni a középkori szimbolika segítségülhivásával.

2 Végül 1958-ban Temesváry Ferenc világította meg a céhládák szerepét a céhrendszer gazdasági és társadalmi fejlődésébe állítva.

3 A céhláda gyakorlatilag a céh értékeinek, kiváltságleveleinek, jegyzőkönyveinek, egyéb fontos iratainak, pecsétnyomójának, pénzének, esetleges ezüstedényeinek és különböző más értéktárgyainak őrzésére szolgált. Jelentősége azonban messze túlnőtt ezen. Éppen, mivel a céh minden értéke benne összpontosult, magának a céhnek, a céh erkölcsi, anyagi és mesterségbeli összetartozásának jelképe lett. A „pars pro totó" elv alapján magát a céhet értették alatta olyannyira, hogy gyakran a céh-megjelölés helyett a láda elnevezést használták. A láda tehát a testület szimbóluma lett, ezért volt külsejében is díszes és reprezentatív, hogy a céh tekintélyét és fényét méltóképpen hirdesse. Benne testesült meg a céhszervezet és ezért megkülönböztetett tisztelet övezte, szinte szentségnek tekintették, fetisizálták. A céhláda, mint a céhtestület hatalmának jelképe, a céh kiváltságait tartalmazó írások őrzője és a céh pénztára — ha nem volt külön céhház — a céhmester házában állott. Céhmesterválasztás után ünnepélyes farsangi menetben zene- és énekszó mellett vitték át az új céhmester házába. A külföldi szakirodalomból számos ilyen ünnepi menet ábrázolását és leírását ismerjük.

4 A magyarországiak közül legérdekesebb az eperjesi gombkötő ifjú céh ládakísérésének leírása 1665-ből.

5 A menet középpontjában mindig a láda állott, a céh, vagy legénytársaság tagjai pedig részben fegyveres díszöltözetben zászlók alatt, részben farsangi allegorikus alakoknak öltözve (évszakok, földrészek, vadember, szerencsenférfi, szerecsennő, parasztember, parasztasszony, stb.) vagy állatbőrökbe bújva vettek részt a menetben, és a ládán kívül a céh egyéb jelvényeit is magukkal vitték. A céhláda-kísérés ősi szokása Veszprém-megyében is sokáig fennmaradt. A herendi iparosság még a XX. század 30-as éveiben is kegyelettel őrizte a vegyes céh ládáját. A ládatisztelet és kísérés szokása ebben az időben még oly élénken élt az idősebb mesterek emlékezetében, hogy amikor a 30-as évek végén dr. Nagy László veszprémi múzeumigazgató Herenden járt, hogy átvegye a múzeum részére a céh emléktárgyait, felkérésére az iparosok bemutatták előtte a céhmesterválasztással kapcsolatos céhgyűlés és ládakísérés szokásának ősi jeleneteit. Ekkor készült a Bakonyi Múzeum fényképlemeztárának hat képből álló, páratlanul érdekes fényképsorozata, amely szemléletesen mutatja be a céhláda szerepét és az ezzel kapcsolatos szokásokat a herendi céh életében. Sorra megelevenednek és szinte filmszerűen peregnek le előttünk a céhmesterválasztó-gyűlés jelenetei : a céhláda feldíszítése, a nyitott láda körül megtartott gyűlés, a céh tagjainak felvonulása az új céhmester házához, ládakíséréssel, zeneszó mellett, amint egy szembejövőt éppen borral kínálnak, az új céhmester ajtaján kopogtatnak és amint a céhmesterasszony fogadja a felvonulókat. (1—6. kép). A láda rendszerint két, vagy több kulcsra járt, hogy csak több személy jelenlétében lehessen kinyitni. Az egyik kulcsot a céhmester, a másikat valaki más, 91