A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Vajkai Aurél: Emlékezés Sági Jánosra (1874–1938)

1. ш 1912. tvm Um JkLMt a jellemző volt a szocialista szemlélet. A Balatoni Múzeumegyesület Keszthelyen 1898-ban alakult meg dr. Csák Árpád, dr. Lovassy Sándor, Huszár Károly és Hencz Antal kezdeményezésére, s elsőízben régiséggyűjteményt állítottak ki. A Múzeumegyesület munkájába kapcsolódik be már korán Sági János, a néprajzi tárgyak gyűjtésével megveti a későbbi Balatoni Múzeum néprajzi osztályának alapjait. 1902-től a néprajzi osztály vezetője egészen 1910-ig, Keszthelyről való elköltözéséig. Egy kutató tevékenységét mindig csak a saját korába, környezetébe helyezve lehet kellőképpen értékelni. Századunk elején szervezett néprajztudományról nálunk még alig lehetett beszélni. A néprajzot, elsősorban a tárgyi néprajzot tudományos szinten akkor a Néprajzi Múzeum képviselte értékes gyűjteményével, könyvtárával, s néhány munkatársával, míg a szellemi néprajzot inkább a Néprajzi Társaság kevés, de lelkes tagjával. A szellemi néprajz mindenesetre nagyobb múlttal, magasabb szinttel dicsekedhetetett, filológus kutatók a nemzetközi folklórba illesztik a magyar anyagot és értékes eredményeket értek el, a tárgyi néprajz területén azonban inkább a népművészet feltárása és leírása volt a kor tudományának divatja. Elég, ha pl. az 1907—1910-es években megjelent Néprajzi Értesítő egyes számainak cikkeire gondolunk. A népi építkezésnél a díszítőművészettel kapcsolatos részleteket gyűjtik és írják le, sokat foglalkoznak népi textíliával, pásztorfaragásokkal, kerámiával, sírkövekkel, fejfákkal vagyis általában a népművészettel. Ugyanakkor aránylag kevés a népi gazdálkodással, a földmíveléssel stb. foglalkozó tanulmány. De népművészettel foglalkoznak más szakterületeken is, így az iparművészek, sőt a népi építkezéssel foglalkozó építészmérnökök is elsősorban a ház díszítőelemeit vizsgálják. 4. Kedvezményesáru éves bérletjegy a MÁV összes vonalainak I. osztályára az 1912. évre Sági János úr, a „Magyar Nép Művészete" szerkesztője részére. 4. Jahresfahrschein erster Klasse zu begünstigtem Preise für sämtliche Linien der Ungarischen Staatseisenbahnen im Jahre 1912 für Herrn János Sági, Redakteur der „Kunst des ungarischen Volkes". 4. Abonnement à tarif réduit sur toutes les lignes des chemins de fer d'Etat pour l'année 1912, délivré à M. János Sági, rédacteur de „Magyar Nép Művészete" 4. Льготный билет для проезда в первом классе по всем железным дорогам Венгрии на 1912-й год выданный господину ЯНОШУ Шаги, редактору „Венгерского народного искусства." Tudományos szakemberképzésről akkortájt nem 1 ehetett beszélni, hisz az egyetemen a néprajznak tanszéke még nem volt, s aki a Néprajzi Múzeumba került, azt is elsősorban egyéni vonzalma hozta ide, pl. a néprajzért lelkesedő földrajzszakos tanárt vagy könyvtárost. Az időtájt alakultak a vidéki múzeumok, általában társadalmi szervezésben, lelkes amatőr alapon, igen kevés hivatalos anyagi támogatással. így érthető, hogy a néprajz kezdeti munkatársai mind amatőr gyűjtők voltak, a legjobb esetben középiskolai tanárok, s tekintettel a népművészet divatjára, gyakran rajztanárok. Ebbe az országos, lelkes — de végeredményben amatőr — gyűjtőgárdába jól beillett a keszthelyi telekkönyvvezető, aki hivatalos munkáján és idején túl szabad idejében bebarangolta a környéket, a szőlőhegyek présházait, házak padlásait kutatta át és szedte össze a néprajzi (főleg népművészeti) értékeket. Sági Ernő Miklós, Sági János öccse A vasút humora с könyvében anekdotikus formában meg is örökítette ezt a bogaras szenvedélyt.

7 Az egyik vasúti állomáson sok lim-lommal megterhelve, a gyűjtött néprajzi „ócskaságokkal" a vállán az I. osztályú kocsi felé igyekszik Sági János, de az ügybuzgó kalauz feltartóztatja: — „Ne erre, hanem hátra barátom, hátra, ott a III. osztály". — Mivelhogy ilyen handlé csak III. osztályú jeggyel utazhat (pedig akkor már Sági Jánosnak, mint a Malonyay-sorozat írójának I. osztályú szabadjegye volt). Elsősorban népművészeti munkákat gyűjtött, pásztorfaragásokat, pásztor népművészeti munkákat, kerámiát: céhkorsókat, habán edényeket, tálakat stb., a szövés-fonás díszesebb eszközeit (kendertörő, rokka), textíliát. Mindezek közül a legértékesebb volt a pásztorfaragások és céhkorsók gyűjteménye, az anyag nagy részét közölte is a Malonyay kötetekben. A III. kötetben bemutatott tárgyak javarésze a Balatoni Múzeum tulajdona volt. A maga nemében igen értékes anyagot a Balatoni Múzeum felépítése utáni időkben leltároztam és akkor magam is meggyőződhettem a kimagasló egyedi példányok sokaságáról. Sajnos, ez a pótolhatatlan gyűjtemény 1945-ben egy légitámadás alkalmával teljesen megsemmisült.