A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Török Gyula: Újabb régészeti feltárások Halimbán

4. Halimba, avar temető, 60. sír. 4. Halimba, Awarischer Friedhof, Grab 60 4. Halimba, cimetière avar, tombe No 60 4. Халимба, аварский могильник, 60-е погребение szült keleti típusú edények e halott temetésekor már eljutottak Halimbára is. Az aprógyöngyök mellett itt dinnyemaggyöngyöket is találtunk.

24 A temető déli szélén a 60. sz. sírral egy vonalban bontottuk ki az 56. sz. sír női csontvázát. A sírban fülbevalópárt, üvegbetétes korongalakú mellboglárpárt és dinnyemagalakú üveggyöngyöket, gyűrűt, kést, vascsatot, orsógombot és edényt találtunk. Ezek készítésére és sírbakerülésére a 60. sz. férfisírral kapcsolatban mondottak érvényesek

25 (6. kép 4. — az edény — és 8. kép.). A 173. számú gyermeksír részben fedte és elpusztította az alatta levő 174. számú sírba tett halott csontvázát. A fiatalabb temetésű gyermek csontváza mellett volt többek között 6 db. bronz karperec, egy pár ovális, dobozalakú préselt bronz boglár, egy fejesgyűrű és főleg dinnyemaggyöngyökből álló nyaklánc.

26 Folytathatnánk a kettős temetkezések bemutatását, azonban tájékoztatásul a hasonló 40 sírpárból már az eddig bemutatott is elegendő. Ezeknek és a temetőszéli temetkezéseknek segítségével a halimbai VI—

IX. századi temető benépesedését hűen nyomon tudtuk kísérni a terület elfoglalásától a magyar honfoglalók által megnyitott, már publikált köznépi temető helyének kijelöléséig. A fentiek alapján a halimbai avar kori temető anyagában négy nagyobb változást figyelhetünk meg. A tárgyi anyag változásából természetesen nemcsak a legfelsőbb vezetőréteg kicserélődésére és új gazdasági érdekkörök behatolására, hanem politikai és népmozgalmi eseményekre is lehet következtetni. Az avar hódítók az 570-es években megszállták a bakonyi erdős vidékkel együtt Halimbát is. Veszprém megyébe települő törzsük a gepidáktól, langobardoktól szerzett zsákmányból, a bizánciak adójából gazdagon temetkezhetett. Ez felkeltette a helyi lakosság és más népek érdeklődését, akik az első politikai változás alkalmával kirabolták a sírokat. Az akkor kifosztott sírok száma, a sírok irányát is figyelembevéve mintegy 30—40 lehetett. Az első generáció után történhetett ez a 3. Halimba, avar temető, 1—5.: 265. sír; 6 — 12.: 258 sír. 3. Halimba, Awarischer Friedhof, 1—5:. Grab 265; 6-12.: Grab 258 3. Halimba, cimetière avar, 1-5: tombe No 265; 6-12: tombe No 258 3. Халимба, аварский могильник, 1—5: 265-е погребение, 6—12: 258-е погребение fosztogatás.

27 A feldúlt sírokból is maradt még néhány koponya. Ezek összehasonlítása és vizsgálata a második csoport kirabolatlan sírjaiban talált koponyákkal döntő fontosságú eredményt hozhat a változás természetét illetően. A sírok számából ítélve (cca 70) ez a második szakasz a 2. és 3. generáció temetkezéseit öleli fel. Az abszolút időszámításhoz viszonyítva az első kirablott csoport 570—600 között, a második (fonatdíszesek) 600—680 között használta a temetőt. A griffes-indások már a harmadik avar népcsoportot képviselik 680—800 között, amelyeknek egyes késői övfelhasználásai 800— 900 között is előfordultak.

28 A 4. jelentős változás, amelyben a kutatók egyhangúan megegyeznek, a VIII—

IX. század fordulóján lezajlott frank-avar háború nyomán következett be.

29 800 után Dunántúl lassan nyugati befolyás alá került, és ennek tükröződéseként olyan tárgyak jelentek meg a lakosság körében, amelyek korábban itt nem voltak divatosak.

30 Természetesen még egy genráción kresztül tovább tart a meglevő készletek, avar ruházat és felszerelés felhasználása és sírbakerülése. A IX. század második harmadában a régi szokás szerint temetkezők már csak hiányos övveretekkel tudtak reprezentálni.

31 A század végén pedig csak emléktárgyként marad meg itt-ott néhány tipikus öntött veret a hagyományos temetkezési rítushoz.

32 Az alakuló feudális központokban azonban, ahol a legyőzött avarok letették a hazai viseletet és fegyvereket, azonnal nyugati típusú íjat, köpüsnyilat, kardot, kést, szíjcsatot, sarkantyút, másfajta kerámiát, összetett gyöngyöket és egyszerű fülbevalót kaptak, ott az avarkori felszerelési tárgyak már a IX. század első felében is csak emléktárgy formájában és hiányos funkcionális darabokként kerültek a sírba.

33 Itt az átváltási folyamat szinte egy fél évszázaddal megelőzte az együtt-