A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)
A „Veszprém megye régészeti topográfiája, a keszthelyi és tapolcai járás” c. munka vitája
Javasolja, hogy a már kiadott kötetek területére vonatkozó pótlásokat ne a területileg illetékes múzeumi évkönyvekben, hanem országos folyóiratban tegyék közzé. Az egyes régészeti korszakok történetének kutatása ma már külföldön is a terepbejárások beiktatásával, alkalmazásával folyik. Hiszen ma már az egyes kultúrák korpuszaiban sem lehet az előkerült anyag teljes közreadását elvégezni. Éppen ezért a maga részéről sürgető feladatnak tartja a topográfia-sorozat egyes köteteinek minél gyorsabb megjelentetését, mert azáltal az egyes korszakok új összefoglalásait lehet és szükséges majd elkészíteni. Szabó János — aziránt érdeklődött, hogy a belterület kutatása milyen intenzitással folyt? Megtörtént-e pl. a lakosság kikérdezése, hiszen a földmunkák a belterületen a leggyakoribbak, így a leletek előkerülése, de ugyanakkor elkallódása is ott nagyobb mértékben várható. A térképábrázolások nehézségeivel kapcsolatban felteszi a kérdést, vájjon csak a domborzat közreadásánál vannak-e problémák, mert bizonyos szempontból a vízrajzi helyzet hű közzététele áthidalhatná a jelenlegi nehézségeket. Végül azt a véleményét fejezte ki, hogy az egyes korszakokra vonatkozó jelzések finomíthatok lehetnének (pl. sírmellékletek fajtáinak jelzése stb.). Bandi Gábor — annak a véleményének adott kifejezést, hogy a korszakokat jelző betűjelek megválasztása nem szerencsés, hiszen azok a magyar szakkifejezés kezdőbetűiből állanak. Szóvátette, hogy a magyar és német magyarázattal ellátott jelkulcs a kötetbe bele van kötve, ahelyett, hogy kiemelhetően, könyvjelzőként a használó állandóan kéznél tarthatná. Nagy Emese — úgy véli, hogy a kötettel szemben túlzott az igényesség. Valamennyi kívánalmat teljesítő, egy-egy kutató saját témájának, érdeklődésének tökéletesen megfelelő kötet nem volna összeállítható. A kutatók azonban bármilyen jellegű szakmunkát használnak fel, amugyis szükséges, hogy azt megfelelő kritikával forgassák. így szükséges, hogy a topográfiát is a felhasználók megfelelő kritikával használják. Virágh Dénes — közölte, hogy az egyes részletfelmérések (sáncok, halmok stb.) adatai az országos koordinátarendszerbe be vannak kötve. Azonban a koordináták közzététele még nagyobb nehézségekbe ütközik. A vízrajz közreadásának módja hasonló a domborzatéhoz (torzítás), tehát a probléma ez úton sem oldható meg. Gábler Dénes — véleménye szerint a bőséges irodalomjegyzék valóban elhagyható. Feltétlen szükségesnek tartja, bárhol is jelent meg, a lelet, vagy a lelőhely első közlésének megadását, a továbbiakban viszont már csak a fontosabb publikációkat javasolja megadni. Kiss Attila — csatlakozik Bandi Gábornak a betűjelek megválasztásával kapcsolatos észrevételéhez és felveti, nem volna-e célszerű, ha az egyes régészeti korokat alfabetikus sorrendben látnák el betűjelekkel ? (Pl. paleolitikum = A, és így tovább.) A térképek közreadásának nehézségei miatt elképzelhetőnek tartaná ezt úgy áthidalni, hogy alaptérképként a II. József-korabeli felmérést, vagy a múlt század második felében készült régi 25 ezres térképeket használnák. Patek Erzsébet zárszavában egyrészt a szerzők által meg nem válaszolt néhány kérdésre válaszolt. A topográfia II. kötetében, éppen az első kötet összeállításánál és lektorálásánál felmerült tanulságokat figyelembevéve, számos változtatás, finomítás bedolgozása történt meg. (így pl. a lelőhelyek beszámozásának sorrendje, dűlőnevek, táblák rajzainak méretezése stb.) Mégegyszer megismételte viszont, hogy a kötetet megjelentető Akadémiai Kiadó bizonyos indokoltnak nevezhető kéréseket nyomdatechnikai nehézségekre hivatkozva, nem tudott megoldani, így pl. a kihajtható lapon állandóan szemelőtt levő jelkulcs elkészítését sem. A régi XVIII— XIX. századi térképek felhasználása alaptérképként nem volna szerencsés, hiszen e kötetek egyik feladata éppen az, hogy a lelőhelyeket a jelenlegi települési, földrajzi viszonyok feltüntetésével adja közre, mégha etekintetbennem is tökéletes azok minősége. Megköszönve az értékes bírálatokat és hozzászólásokat, az ülést bezárta. Bizonyára lesz alkalom még a jövőben is, hogy a topográfia-sorozat első s később megjelenő köteteinek bírálatára, használhatóságának mértékére a szakterület észrevételei alapján, ha kell, Közleményeink további köteteiben visszatérhessünk. Véleményünk szerint — ha erre az Archaeológiai Értesítő nem tud teret biztosítani — ugyancsak Közleményeink további köteteiben találhatjuk meg a módját a már megjelent kötetek pótlásainak közzétételére is. Tervezzük továbbá a megye teljes területét felölelő négy kötet megjelentetése után az értékelő tanulmánykötet kiadását is — ha erre az Akadémiai Kiadó nem vállalkozik. Elgondolásunk szerint ez a kötet Közleményeink különszámaként láthatna napvilágot az utolsó leíró-kötet kéziratának elkészülése utáni egy-két éven belül, tehát 1970—71-ben. Ezzel a megye múzeumaiban 1961 óta folyó topográfiai munkálatok egy jelentős szakaszát zárhatnánk le. Éri István 391