A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

A „Veszprém megye régészeti topográfiája, a keszthelyi és tapolcai járás” c. munka vitája

szeti és műemléki topográfia elképzelésem szerint egymást kiegészíti és segíti. Éppen ezért örömmel üdvözlöm a régészeti topográfiában publikált községalaprajzokat és összefoglaló térképeket, amelyek meghatározott korok vonatkozásában jó segítséget nyújtanak a műemléki topográfiák számára. Elvileg egyetértek Fitz Jenő kívánságával, hogy t.i. a régészeti topográfia ne csak adatfelsorolás legyen, hanem az adatokból a következtetéseket legalább röviden levonja. Azt hiszem, hogy a szerkesztő bizottság terve, hogy az egyes megyék részletes adatközlése után összefoglaló kötet készüljön, ezt az igényt kielégíti. A községek ABC sorrendben történő közlésével egyetértek, hiszen ez a módszer topográfiai kiadványokban általánosan elfogadott és követett. A régészeti topográfia megjelent első kötete véleményem szerint a régészeti, történeti és művészettörténeti szaktudomány nagy nyeresége. Meggyőződésem, hogy ennek tökéletesítése a felsorolt szaktudományi területek kutatása számára komoly segítséget jelent. A felkért hozzászólók bírálatának elhangzása után Patek Erzsébet és a kötet szerkesztője röviden válaszolt az észrevételekre. Patek Erzsébet kifejtette, hogy a bírálatokban felmerülő újabb szempontok, igények egyrésze teljesíthető. Ennek megoldására már a kéziratban elkészült II. kötetben is történtek próbálkozások. Hangoztatta azonban azt is, hogy a javaslatok másik csoportját nem lehet kifejezetten a régészeti topográfia feladatkörébe utalni, és a megoldást e kötetektől várni. Bizonyos összefüggések kimunkálására viszont az egy-egy nagyobb területi egységre vonatkozó adatközlő kötetek megjelenése után elkészíthető összegezésekben kell módot találni. Sági Károly válaszában egyetértett azokkal akik a topográfiát jelen formájában „félkész" munkának tartják. A célkitűzéseket a kötet előszavában rögzítettük, hangsúlyozva, hogy nagyobb egységenként, megyénkint adunk a lelőhelyekhez egy külön értékelő kötetet. A topográfiai kötetek ezekkel az értékelő kötetekkel együtt lesznek csak teljesek. Az értékelő köteteknek el kell végezni a tárgyalt terület vizsgált időszakokra vonatkozó geológiai, hidrológiai, klimatológiai, botanikai, zoológiai es anthropologiai rekonstrukcióját, amikhez speciális ismeretanyaggal rendelkező szakemberek bevonására van szükség. A helyes régészeti és történeti értékeléshez szükséges természettudományos összegezéseket a keszthelyi és tapolcai járások területére vonatkozóan zömmel elvégezték már, arra kell törekedni, hogy a többi, készülő kötet munkáival párhuzamosan szintén készüljenek ilyen összegezések. A topográfiai kötetek lassan készülnek, ez természetes. Arra kell törekedni, hogy a topográfiai munkálatok egyidőben, több helyen is meginduljanak. A megyék, illetve a múzeumok saját erejükből indítsák el ezeknek előmunkálatait. Arra az észrevételre, hogy az egyes kötetek lezárása után felbukkanó újabb lelőhelyeket rendszeresen közzé kell tenni, a maga részéről úgy véli, hogy a megyei múzeumi szervezetek évkönyveiben lehetne megtalálni erre a megoldást. A válaszok után a plénumon résztvevők hozzászólásai következtek. Patay Pál — kifejtette, hogy helyesnek tartja az egyegy kötetben feldolgozott községek anyagának ABC sorrendben és nem földrajzi összefüggések szerinti közlését. Ez utóbbi módszerrel ugyanis éppen a topográfia szempontjai szerint ütköznék nehézségekbe a kötet használata. Kalicz Nándor — hangsúlyozta, hogy amint még néhány évtizeddel ezelőtt is egy-egy régészeti kor, kultúra elterjedésére, összefüggéseire vonatkozólag a szakemberek számára csak a múzeumban őrzött leletanyag játszhatott szerepet, napjainkban a terepbejárások eredményei a településtörténeti kutatások részenként egyenértékő forrássá válnak a leletekkel. Felmerült az a probléma: hogy a felszínen megfigyelt jelenségek közül mi nevezhető lelőhelynek és mi nem ? Szó lehet ugyanis arról, hogy az adott helyen jelentős, hosszú életű település vagy futólagos, rövidebb ideig használt telep, vagy esetleg véletlenül odakerült tárgyak találhatók. Ezeket egyértelműen a terepbejárások alapján meghatározni nem lehet. A maga részéről azonban úgy véli, hogy indokoltabb még kevés felszíni lelet alapján is települést jelezni az adott helyen. Példaként hozta fel, hogy néhány esetben — így 1964-ben Balatongyörökön — sikerült hitelesítő ásatás révén a kevés felszíni lelet alapján egy jelentős település részleteit feltárni. Természetesen, abból kiindulva, hogy a régészet ma már településtörténeti kutatások nélkül nem dolgozhat, maga is szükségesnek tartja a terepbejárások számának növelését és az alkalmazott módszerek kimunkálását, és ahol lehet, kisebb ásatásokkal történő kiegészítését is. Arra a kérdésre, hogy a korabronzkori anyag kulturánkénti szétválasztása miért nem történt meg, azt válaszolja, hogy ehhez csekély volt az anyag mennyisége, és ez a kevés anyag nem volt egyértelműen szétválasztható. Felmerült az a probléma is : hogyan lehetne a terepbejárások sorrendjében beszámozott lelőhelyeket topográfiai szempontból, tehát a használók szemszögéből nézve a községhatáron belül áttekinthetőbben csoportosítani? Annak a véleményének adott kifejezést, hogy az ilyenféleképpen elkészített, áttekinthetőbb lelőhelyszámozást azért sem érdemes szorgalmazni, mert a kötet lezárása után a jövőben előkerülő újabb lelőhelyek a községhatáron belül a soronkövetkező 389