A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

A „Veszprém megye régészeti topográfiája, a keszthelyi és tapolcai járás” c. munka vitája

amelyeket ez a címszó takar, így ládikaveret, ólom fogadalmi tábla, fibula, stb. Általánosságban véve a mutató nem teszi megfelelő mértékben könnyen megközelíthetővé a sokrétű és nagy mennyiségű forrásanyagot. A régészeti dokumentáció elmaradottsága azonban nálunk általános jelenség, e tekintetben a kötet nem jelent előrehaladást.

12 Az egyes leletek kutatása esetén a mutatók mellett az egyes jelenségek szabatos leírása különleges fontosságú. A kötet e téren a további munkák számára is példamutató, a leírások mindenütt a lelőhely pontosabb rögzítését, a megfigyelések rövid összegezését adják. A szövegezés tömörsége azonban sok esetben fokozható lett volna, esetleg a jelzések szövegközti alkalmazásával is (így az ásatok, terepbejárók nevei sem kívántak volna következetes kiírást). A szövegezés összefogottsága legalább részben megoldotta volna a hiányolt elemzések és mutatók beiktatását terjedelem növelés nélkül. Kevésbé sikerült a feliratos emlékek és az érmek leírása. A kőemlékanyag az esetek nagy számában semmitmondó említést kapott. „A templom mögött találták a MNM-ba került két római oltárkövet" olvassuk Káptalantótinál.

15 A kőanyag magas forrásértéke miatt legalább az oltárokon megnevezett istenségek, az állító személyek neve, rangja kívánkozott volna a szövegbe. Ez nemcsak a kötet epigráfiai használhatóságát növelte volna, de a kőemlékek datáló lehetőségeinek jobb felhasználását is biztosította volna. Nem minden esetben kifogástalan a feliratok idézési módja sem.

14 A szöveg az éremanyag pontosabb meghatározását is több esetben elmulasztja. Alsópáhokon későrómai sírból előkerült kisbronzokat említ.

15 Huszár Lajos I. Constantinus, Constans és II. Constantius érmeket jelez ugyanitt. Ugyanígy a Tapolca-szentgyörgyhegyi éremleletet Huszár Lajos Caracalla-Gallienus korinak mondja: itt egyszerűen III. századi.

10 Összefoglalva: a kötet elsődleges érdemét, komoly jelentőségét az adatok gondos összegyűjtésében és hitelesítésében látjuk. Ez már önmagában véve is jelentős előrelépés topográfiai ismereteink terén. Az egész azonban mostani formájában mégis félkész: sorrendbe rakott adathalmaz, amelyben az egyes adatok megbízhatóak ugyan, de ha összefüggéseiket bármilyen vonatkozásban vizsgálni kívánjuk, a megállapítások a tények elemi rögzítésén nem mennek túl, nem segítenek. A jelenlegi lelőhely-kataszter helyett szívesebben láttunk volna olyan topográfiát, amely az elmúlt korok település-viszonyait regisztrálta volna, a kutatás jelenlegi állása szerint. Valamennyi ókori település számbavételétől még nagyon messze állunk, erre egy topográfiai munka nem is vállalkozhatott volna. De a jelenlegi helyzet felmérése a további kutatások számára is kiindulópontul szolgálhat. A felsorolt hiányok nagy része a veszprémi köteteket lezáró összefoglaló munkában még megfelelő feloldást nyerhet. Ezzel az összefoglalással válik majd a keszthelyi—tapolcai kötet is teljes értékűvé. 1 GRAF András: Übersicht der antiken Geographie von Pannonién. DissPann Г/5 (1936) 156 p. - В. BONIS Éva: Császárkori halomsíros temetkezés Iváncon. Fol. Arch. 9 (1957) 67-82. 3

így: ALFÖLDI András: Eine avarische Gürtelgarnitur aus Keszthely. Festschrift für О. Tschumi (1948) 126 — 132; KOBLITZ, H.: Fund von spätrömischen Münzen in Kesthely. Mitteilungen der Numismatischen Gesellschaft in Wien 15 (1919-26) 107-108. 4 Kékkút 22/1 5 Az összesítő térképen tévesen 1. számon szerepel. «44/5 7 37/4 8 8/1 9 28/3 10 46/5 11 58/3 12 A mutatók viszonylag pontosak. Néhány hibás utalás: telep 8/2, 21/3, 21/48 - 21/49, 38/1 jelzése hiányzik a 133. oldalon, stb. 13 20/8 14 A CIL-szám több ízben hiányzik, így a lesencetomaji feliratoknál (28/-): CIL III 4128, 4129. Az utóbbit a Rómer-Desjardins alapján adja, a 20. szám helyett 8-at közöl, amely lapszám. 15 1/11 "49/LASZLÓ GYULA: Örömmel és büszkeséggel vettem kezembe a Topográfia I. kötetét s ez a jó érzés csak fokozódott a munka tanulmányozása során. Igen jól átgondolt rendszerén csak árnyalatnyi javítások várhatók, komoly időrendje nem gátja a további gazdagodásnak, hanem — bölcsen megfogalmazott határaival — inkább serkenti a munkát. Szép és gondos kiállítása csábítja az embert a kézbevételre és tanulmányozásra. Hogy az öröm végül ürömmel vegyül, azt nem a kötet okozza, hanem bizonyos gondolatok, amelyek óhatatlanul felmerülnek az emberben e nagyszerű vállalkozás korlátairól s jövőjéről gondolkozván. Én már aligha érem meg e sorozat 100 kötetét s aligha segíti jelentős mértékben munkámat, de az utánam következő nemzedék sokkal többet és sokkal pontosabban tud majd dolgozni e sorozat birtokában. A mi munkánk tizedrészével jut el majd a biztonság tízszeresére. Irigylendők a jövendő magyar régészei s ez a vállalkozásuk, amely a Kárpátmedencében ismét jelentőségéhez mérten képviseli majd a magyar régészetet. Éppen ezért fokozott kötelességünk az I. kötetben meglevő, — vagy csak vélt — hibák, hiányosságok feltárása, hogy a következő kötetek már tapasztalatainkkal gazdagabban jelenhessenek meg. A népvándorláskor részletkérdéseiről Bóna István 386