A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Papp Jenő: Természettudományi muezológia és honismeret

dományi vonatkozásban előfordulhat az, hogy honismereti és helytörténeti tevékenység nem különíthető el ilyen egyértelműen, mivel a honismereti munka szolgálhatja a helytörténetet és fordítva (pl. természetvédelem, természeti tárgyak gyűjtése, fényképezés). Tagadhatatlan, hogy a társadalomtudományi helytörténet sokkal előrehaladottabb a természettudományihoz képest. Bármely vidéki múzeumot vegyük példának, a hozzátartozó tájnak (=gyűjtőterületének) története, tehát a történelmi időben ott élt emberek tevékenységének és alkotásainak ismerete jóformán valamennyi szempontból (pl.: néprajz, régészet, képzőművészet, építészet) már a részletekbemenő kutatásoknál tart. Felderítették és számos esetben megírták egy-egy település áttekintő történetét. Az első szintézisek tehát már megtörténtek. Hosszú idő fog még elmúlni, amíg természettudományi vonatkozásban is eljutunk az ismeretek ily mélységéig. Azt ugyan az ország egyetlen kisebb-nagyobb tájáról sem lehet állítani, hogy természettudományi vonatkozásban „fehér folt". De hol vagyunk az első színtézisektől ? Eddig csak szórványosan jelentek meg összefoglalások egy-egy táj geomorfológiájáról, hidrológiájáról, őséletvilágáról, virágos növényzetéről stb. stb., melyek inkább csak mozaikok a majdani nagy egészben. A természettudományi honismeret-helytörténet elmaradt a társadalomtudományi honismerettől és helytörténettől, ami semmiképpen sem tartható egészséges állapotnak. Vizsgáljuk meg a természettudományi honismeretet múzeológiai szempontból. Országos múzeumi szervezetünk egyik sarkalatos vívmánya az, hogy valamennyi vidéki múzeumnak megvan a gyűjtőterülete, melynek határát a közigazgatási határokhoz hasonlóan húzták meg. Társadalomtudományi vonatkozásban minden területi vitát a gyűjtőterületek és — határok alapján egyértelműen el lehet dönteni. Természettudományi vonatkozásban nem ilyen egyszerű a helyzet. Amikor másfél-két évtizeddel ezelőtt a gyűjtőterületek határait megvonták, a természettudományi szempontot azzal az indokkal mellőzték, hogy ebben a kérdésben más alapra kell helyezni a határokat. Lényegében az akkori inkább szóbeli semmint hivatalos megállapodás ma is fennáll. Természettudományi vonatkozásban nincsenek kijelölve a vidéki tájmúzeumok és a hozzájuk tartozó gyűjtőterületek. A tájmúzeumok kijelölését és ezek határát leghelyesebb természet-földrajzi (geomorfológiai) alapra helyezni. Természet-földrajzi meggondolással lehet egyértelműen egy-egy területet körülhatárolni, hiszen idevágó ismereteink megkönnyítik egy-egy „természetes táj" kijelölését (Bulla 1962), másrészt magát a határvonalat legegyszerűbb két-két eltérő földfelszíni alakulat találkozásánál meghúzni. Ilyen alapon az országban 16 tájmúzeum kialakítása látszik célszerűnek, melyek székhelye a hozzátartozó tájegységgel a következő : 1. Szombathely (Savaria Múzeum) — Alpokalja, Rába-völgy Répcealakig, Kemeneshát és Kemenesalja. 2. Győr (Xanthus János Múzeum) — Kisalföld. 3. Veszprém (Bakonyi Múzeum) — Bakony-hegység. 4. Keszthely (Balatoni Múzeum) — Balaton, Kisbalaton, Keszthelyi-hegység, Tapolcai-medence a bazalthegyekkel. 5. Nagykanizsa (Thury György Múzeum) — Zalai dombvidék, Belső Somogy. 6. Kaposvár (Rippl-Rónai Múzeum) — Külső Somogy, Zselicség, Hegyhát. 7. Pécs (Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya) — Mecsek, Villányi-hegység, Sárköz, Dráva-sík. 8. Székesfehérvár (István Király Múzeum) — Vértes, Velencei-hegység, Velencei-tó, Mezőföld. 9. Vác (Vak Bottyán Múzeum) — Gerecse, Pilis, Budai-hegység, Börzsöny, Cserhát, Gödöllői-dombvidék. 10. Kecskemét (Katona József Múzeum) — DunaTisza-köze északi háromnegyede. 11. Szeged (Móra Ferenc Múzeum Természettudományi Osztálya) — Duna—Tisza-köze déli negyede, Tiszántúl a Kőrös-Berettyótól délre. 12. Szolnok (Damjanich János Múzeum) — Jászság, Nagykunság. 13. Debrecen (Déri Múzeum) — Hortobágy, Nyírség, Rétköz, Bodrog-köz, Felső Tisza-vidéke a szatmárberegi síksággal. 14. Gyöngyös (Mátra Múzeum) — Mátra, Mátraalja. 15. Eger (Dobó István Múzeum) — Bükk, Bükkalja. 16. Miskolc (Herman Ottó Múzeum) — Bükk, Tornai-karszt, Cserhát, Zempléni-hegység. A fenti tervezetben megjelölt természettudományi múzeumi tájközpontok és a hozzátartozó területek kialakításában megfelelő múzeumi szakbizottságra kell bízni a végleges döntést. Azt azonban éppen a terv összeállítása során mérlegelt szempontok alapján nyugodtan lehet állítani, hogy az olykor emlegetett összesen 10 tájközpont kialakítása (Szombathely, Győr, Veszprém, Keszthely, Pécs, Szeged, Debrecen, Gyöngyös, Eger és Miskolc) kevés. Tíznél feltétlen többre van szükség, mert ellenkező esetben néhány tájmúzeumhoz aránytalanul nagy terület fog tartozni, illetve vétünk a természet-földrajzi elv ellen. Túlságosan messze vezetne témánktól, ha részleteiben fejtenénk ki a tájközpontok személyi fejlesztésé328