A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Petánovits Katalin. A vörsi bábtáncoltató betlehem

Mi már megjöttünk. De nem azért jöttünk, Hogy a házigazdának szemét, száját nézzük, Hanem szent angyalok küldtek bennünket, Szent betlehemet járunk. Amikor elhangzik az utolsó sor, hogy „szent betlehemet járunk", a Beköszöntő kinyitja az ajtót, félig mögéje áll, hogy helyet adjon a belépő angyaloknak, akik eddig a pásztorokkal kint énekeltek az előszobában vagy ha az nincs, az udvaron. Az angyalok, kezükben a betlehemmel és a bábokkal, énekelnek, és a dallam ütemére lépkedve leteszik a betlehemet az asztalra, szemben a háziakkal. Mire az ének végére érnek, helyén áll a betlehem, mellette jobbról-balról a két angyal, akik közül az egyik a betlehem villanykörtécskéinek vezetékét gyorsan a konnektorba dugja, és így teljes pompájában tündököl. Kezükben a bábokkal egyenes tartásban állnak. Beköszöntő : (még félig a nyitott ajtó mögött áll. Az angyalok után már nem teszi be, mert úgyis jönnek egymás után majd a pásztorok.) — Gazda, gyorsan, frissen tisztítsd ki házadat, És szép fehér abrosszal terítsd le asztalodat, Mer nemsokára fehérszakállas pásztorok lepik meg házadat. (Kiszól az ajtón :) — Na, gyere be, te dadó ! (Utána rögtön az asztalra állított betlehem mögé megy, ott leül egy székre, amit a háziak előre odatettek neki. Bejön az első pásztor, az ajtónál megáll, két kézzel botjára támaszkodik, lábát szétveti. Erősen hangsúlyozva mondja a szöveget, helyenként nyújtva.) Első pásztor : Isten jóestét, gazda ! Én tinéktek nagy örömet hoztam, Minden juhomat az árokban hagytam, 99 farkassal találkoztam, És azokkal verekedtem, (kiszól az ajtón) — Na, gyere be, te pajtás! Közben az első pásztor beljebb jön az ajtótól, balfelé, úgy áll oldalt, hogy mindnyájan elférjenek majd, mert a pásztoroknak egy csoportban kell lenniök, hogy tudjanak egymással beszélgetni. Bejön a második pásztor nagy krákogások közepett, megáll az ajtó előtt, ugyanabban a pózban, mint az első. Nagyon szépen hangsúlyozza a szöveget. Az első részt elbeszélő módon, a középsőt frissen, az utolsó két sort („és pirigáld meg...") lelassítva, kiemelve a „szegén" szót. Második pásztor : — Most léptem a konyhába, Konyhábu a szobába. Látom, ez a tűz csak úgy erslogna, perslogna ha égne. Eriggy, te csippás szemű szógálló, Ugorgy fel a héba, Hozzá le azukbul a penészles ódalasokbul, És piiirigáld meg ezeknek a szegén Deresszakállú pásztoroknak. (Mondókája végeztével az első pásztor mellé áll. Beszélgetnek egymással szembefordulva, két kezükkel a láncosbotra támaszkodva. Első pásztor (másodikhoz) : — Hát arru a zöreg csicsegő-csacsogó vén öregapánkru nem tunná valami hírt mondani? Második pásztor: (dallamosan nyújtva a szavakat) De láttam! Nagy sietve hozta utánnam a deres szakállát meg a boros csobollóját. (kiszól) — Nóóó, gyere be, te öreg! (Legénykorukban, 10 óra tájt már sok volt bennük a bor, így is szokták kiáltani: Gyere be te vén disznó! De most nem fordul elő. „Tudunk mértéket".) Öreg pásztor : (bejön, beteszi az ajtót, megáll ugyanott, mint előbb társai, nagy köhögéssel, krákogással, botjára támaszkodva kezdi mondókáját. Nagy hangon, az erőlködéstől, és a „nagy úttól" kissé rekedtes árnyalattal. Már említettem, hogy az öreg pásztor szerepét játszó Simon István 1927 óta lakik Vörsön, oda nősült. Azelőtt Balatonszentgyörgyön élt és betlehemezett, így szövege kissé eltér a vörsiekétől, ezért azt a megoldást választottam, hogy párhuzamosan hozom a két szöveget, jelölve, hogy vörsi, illetve balatonszentgyörgyi.) Vörsi Huuuuusos (megrázkódik, mintha fázna) Kolbászos, hippencses, huppancsos aprópogácsás jóestét szerelmes fijajim! Látom, kigyetek mily jó mulaccságba vagytok idebe. Iszisztok, eszesztek, ha annának valamit, Errü a zöreg, csicsegő, csacsogó vén kuridó öregapátokru meg se nem is emlékesztek ? Mit nem nézek! Kiiilencven kiiilenc bocskorszijjat Hasittok a hátatokbu ! (Itt megrázza a botját, és melléjük áll.) Első és második pásztor : (egyszerre, békítően) — Engeggy, öreg, engeggy! Öregpásztor : — Hát én mindig csak engeggyek? No, hát feküggyünk le. 315