A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Katona Imre: S-betűs herendi porcelánok az Iparművészeti és a Bakonyi Múzeumban

A masszák tárgyalásakor említettük, hogy a kanna fenekén lévő „S" jelzés és a litophánon levő S-betű jelentése nem ugyanaz. Még elképzelni is lehetetlen, hogy kísérleti darabra mester-jelzés kerüljön. Ezzel szemben a litophán-lapon levő S-betü már nem masszajel. Ezt számos körülmény bizonyítja. A litophánlapok már az 1841—42-es években speciális masszából készültek, mintahogy masszájuk ma sem azonos más használati edények masszáival. Általában a használati edények masszáiban az agyagnak és a kvarcnak együttes összege sem éri el, vagy csak alig haladja meg a kaolin-föld arányát, ezzel szemben a litophán-maszszánál a kaolin aránya mélyen alatta van az agyag és a kvarc együttes arányának. Érthető, és nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a litophán-masszába sokkal kevesebb kaolint kevertek, mint más használati, vagy díszedények masszáiba. Ez a különbség annyira szembeszökő, hogy a litophán masszák külön típust képviseltek az egyes masszák variációi között. Másrészt ez a masszatípus már végleg kialakult és úgylátszik a gyakorlat próbáját is kiállta, ezért ebben a masszatípusban nem folytak kísérletek 1841—42-ben. Az 1841 május 27-i égetéskor ugyanazt a masszát használták, mint 1842 tavaszának kísérleteikor. A litophán massza használt alapképlete: 50 Zetl. 36 S. 30 K. litophán Kétségtelen, hogy a már említett Y és Z massza az S massza továbbfejlesztett változata, a két típus között tehát belső összefüggésnek kell lennie. Az Y és a Z massza közti minőségi különbséget a masszába őrölt porcelánanyag alkotja. Általában a masszák összetételeit alkotó kaloinföld és a hozzátétanyag a betűjeles masszáknál közel azonos arányú, ezért nem tételezhetjük fel, hogy a pontosan nem ismert S massza összetétele e használt és felismert tövényszerűségtől eltérne. Ez az a szempont, melynek alapján a litophánon lévő S-jelzést a Bakonyi Múzeum kannájától eltérően nem masszajelnek, hanem mester, vagy a kivitelező monogrammjának véljük. Ami pedig a két kanna anyagának finomságát illeti, erre nézve Molnár megfigyelése — ellentmondásossága mellett is — figyelemreméltó. A herendi gyár kannáján, noha benne Molnár nemcsak az első porcelánt, hanem az első herendi formát véli felismerni, semmi massza és máz-rendellenességet nem konstatál. Ezzel szemben, az ennél későbbinek vélt másik kanna, noha „anyaga porcelán, a máza még hajszálrepedéses. Az edény a porcelán kísérleteinek az alapanyagot illetően már befejezett, gyártásra alkalmas állapotát mutatja. A máz összetétele vár megjavításra, hogy a munka teljessé váljon" — olvashatjuk. Világos, hogy az S-jelzetes kannán mutatkozó mázfeszültséget igyekeztek kiküszöbölni a masszák és mázak variálásával. Az Y és a Z massza próbái után megtalálható a mázra vonatkozó kísérletre történő utalás. (Zur Probe macht Glasur gezaikt.) Miután az Y-jeles kanna a tökéletesített változat, az S-jeles kanna készítését korábbra kell tennünk. Ha a mázakra vonatkozó kísérletekre gondolunk, nem nehéz belátni a mondottak helyességét. Az eddigiek azonban csak azt bizonyítják, hogy az S betű egyik esetben masszajel, a másikban pedig alkotói monogramm. Ismét felmerül a kérdés, kiben tisztelhetjük a litophán lapok alkotóit, van-e reális alapunk a mester személyének felfedéséhez ? Említettük, — s ez a kimutatásból kitűnik — hogy Fischer körül többen dolgoznak a megfelelő masszák és mázak előállításánál. Közülük Lipótra már utaltunk, aki Mayer egyik receptjét bocsátja Fischer redelkezésére. Ki volt ez a Leopold, Fischer fia-e, vagy az üzem egyik masszamestere, nem dönthető el a rendelkezésre álló adatok alapján. Mindössze annyi bizonyos, hogy Mayer távozása után jut némi szerephez Fischer üzemében. Mayerrel nagyjából egyidőben szerepel egy Siegmund nevű mester is, aki vagy masszamesteri, vagy mintázói tevékenységet fejtett ki a Herendi Porcelángyárban. Benne tiszteljük-e a litophánok alkotóit, vagy más, mindeddig nem ismert S monogrammos mesterben ? Egyelőre megoldatlan kérdés. Az elmondottak kétségtelen bizonyítékai annak, hogy a Herendi Porcelángyár története korai periódusának számtalan részletkérdése tisztázatlan. Kb. az 1850-es évekig folyik a különböző masszák és mázak kikísérletezése. Mikor ez a kísérlet-sor befejeződik, megszűnik a kísérletek során alkalmazott masszajelek használata. Ennek tulajdonítható, hogy ilyen jelzéssel a 40-es évek második felében már nem találkozunk. Az ,,S"-jeles porcelánok révén elsősorban Stingl — Mayer és Fischer kapcsolatainak kérdéseivel foglalkoztunk. Ennek ellenére olyan kérdéseket is felvetettünk, melyek egyes korai herendi anyagok, tárgyak felismerését és meghatározását lehetővé teszik, vagy elősegítik, megkönnyítik. Ismertetésünkből az is kiderül, hogy nagy mennyiségű régi porcelánt használtak fel Herenden masszajavítás céljára. Ez egyben arra mutat, hogy az elkövetkezendő időszakban sem remélhető 1840 előtti herendi porcelán felismerése, vagy előkerülése. Katona Imre 254