A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Katona Imre: S-betűs herendi porcelánok az Iparművészeti és a Bakonyi Múzeumban

keretek és körülmények között működő herendi kis­üzem egyetlen ezidőszerint ismeretes készítménye. Mayer csak 1839 őszétől bérlőtársa Stinglnek, azon­ban még Stingl távozása után évekig Herenden van, s ott mint Fischer közvetlen munkatársa jelentős sze­repet játszik a herendi porcelán alapanyagának és má­zaínak kialakításában. Ezért a nevével és Herenddel jelzett tányérjának készítési ideje sem tehető kizáró­lag 1839-re, a Stingllel való rövid együttműködés hó­napjaira, hanem 1839 és 1842 közé. 5 Egyes jelekből — mint pl. a gyár Stingl távozása utáni nehézségeiből — arra következtethetünk, hogy éppen 1840 júliusa és 1841 március 24-e közötti időszakban folyt újra ke­ménycserépgyártás az átmenetileg válságba jutott herendi porcelángyárban. Az is lehet, hogy azoknak a kísérleti daraboknak egyikével állunk szemben, me­lyeket 1842 nyarán éppen Mayer útmutatásai nyomán készítettek Fischer egyre bővülő és újabb részlegekkel gyarapodó herendi műhelyében. Ezek alapján tehát még az is kétséges, hogy a tányér a Stingllel való koo­peráció eredménye-e és mintájából lehet-e következ­tetni az egykori Stingl-műhely stíluselemeire és for­máira ? Az Iparművészeti Múzeum egy másik, éppen a fen­tiek miatt említésre méltó tányérjával még bizony­talanabbul állunk. A tányérnak Stingl műhelyében való készítését csupán stíluskritikai érvek valószínű­sítik, hiteles történeti dokumentáció ezt azonban nem erősíti meg, ezért további vizsgálódásaink szempont­jából nem vehetők figyelembe. A gyár 1839 előtti időszakának eseményei ezért csak dokumentatív ada­tokkal rekonstruálhatók. Ismeretes, hogy Stinglnek 1840 júliusa után Heren­den nincs maradása. Előbb Pápára költözik vissza, majd Városlőd lesz tevékenységének színtere. Érdekes, hogy átmeneti, vagy tartós működése színhelyein ko­rán megindul a porcelángyártás. E jelenségből egyesek arra következtettek, hogy Stingl herendi megjelené­sével a porcelánkészítés feltételei ab ovo adva voltak. Ezért a herendi porcelángyártás kezdetének tisztázá­sához Stingl herendi letelepedésének idejéből próbál­tak kiindulni. E koncepciónak tulajdonítható, hogy kutatóinkat éveken át foglalkoztatta a Stingl-rejtély megoldása. Ez az évekig tartó kutatómunka igen sok eddig nem ismert adatot hozott felszínre, de az így ki­alakult kép számos antagonisztikus vonásával csak alig változtatott a már kialakult képen. Továbbra is nyitott kérdés maradt, hogy miért éppen innen indult el és itt fejlődött sok szempontból európaivá a magyar porcelángyártás, milyen tényezőknek, helyi energiák­nak tulajdonítható, hogy éppen Herenden — a Bakony akkor még egyik legeldugottabb falujában — létesült az első porcelángyár Magyarországon? Stingl herendi tevékenységére s a porcelángyártás kezdeteire utaló adatanyag előkerülését sokáig a Herendi Porcelán­gyár irattárában remélték a kutatók. Hamar kiderült azonban, hogy az első itt található 1840-es feljegyzésben lévő néhány szavas utaláson kívül szinte egyetlen szá­mottevő említés sem található Stinglre. (> A Stingl és Fischer közötti rossz viszony ismeretében egyesek még annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy Fischer szándékosan tüntette el a Stinglre és tevékenységére utaló dokumentumokat, hogy a „gyáralapító" büszke címét magának vindikálhassa. A herendi porcelán­gyár irattárának rendezetlensége mindmáig lehetet­lenné teszi a rendszeres és folyamatos kutatást. A Veszprém megyei közgyűlések jegyzőkönyvei ugyan számos figyelemreméltó adattal szolgáltak a Stingl­kép kialakításához, de még mindig tisztázatlan kérdés, mit csinált Stingl Herenden 1825 és 1839 között, — mikor és hogyan jutott arra a gondolatra, hogy nem közönséges fazekasárut és keménycserepet, hanem porcelánt gyárt? Ilyenformán újra és újra előkerült a sokat vitatott kérdés: minek tulajdonítható, hogy itt kezdődött el a magyarországi porcelángyártás? A találgatások sorát a Herendi Porcelángyár irattárá­nak már említett 1840-es feljegyzése azon részei indí­tották el, melyek szerint már 1840-ben — Stingl he­rendi távozása előtt — cseh kaolinból készültek Fi­scher árui. Ebből arra lehetett következtetni, hogy Stingl is ebből állította elő porcelánját. Uymódon Stingl alak­ja mint ügyes vállalkozóé jelent meg a Herenddel fog­lalkozó szakirodalomban, aki a kor követelményeiből és igényeiből kiindulva számos nehézséggel küszködve az elsők egyikeként állított elő porcelánt Magyar­országon. Fischer csak 1839-ben jelenik meg Stingl életében. Ettől kezdve kölcsöneivel támogatja Stingl törekvé­seit. E kölcsönök révén jut 1840-ben annak üzemé­hez is. 7 A telek ugyan 1840 július 28-a után is nagy­alásonyi Barcza Pál tulajdona, aki időközben ,,a gyár kültágasbítása végett a közvetlenül mögötte fekvő" rétet is megvásárolta s azt 17 pft 30 kr „évi díj mellett a gyártulajdonosoknak valósággal át is adá" 8 , — az épület azonban már ekkor, 1843-ban Fischer Móré. Stingl sohasem volt vállalkozó — mint ezt sokáig gon­dolták — hanem feltaláló, akinek 11 évi kísérlet után 1839 tavaszán sikerült elsőízben hazai alapanyagokból piacképes porcelánt előállítania. 9 Erre egyebek mel­lett egy 1837 július 12-én írt újságcikk is fényt derít. A cikk írója Papp Gábor, akit az 1837 szeptember 28-i megyei tiszti választáskor megerősítettek Vesz­prém megye első alügyészi tisztségében. A joghoz nyíl­ván kitűnően értő szerző klasszikus műveltségére és a helytörténeti irodalomban való jártasságára utal, hogy 1836-ban Esterházy Dániel egyik 1647-ből eredő leve­lét publikálja a Hasznos Mulatságokban. 10 Esterházy Dániel a gannai ágnak volt az őse, akiknek jelentős 248

Next

/
Oldalképek
Tartalom