A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

A FORRÁSOK Minthogy a Bakonyban egykor működő üveghutákról összefoglaló feldolgozás még egyáltalán nem látott napvilágot s az adatközlések is szórványosak,

10 elsőként az idevágó írásos forrásokat kívántuk feltárni. Sajnos e források a veszprémi püspökség és káptalan gazdasági levéltárának szinte teljes, a megyei és egyes családi levéltárak anyagának részbeni elpusztulásával igen megcsappantak. A megyére, mint közigazgatási egységre egészében kiterjedő ipar-, gazdaságtörténeti kutatásokhoz múlhatatlanul szükséges ipartörténeti adattár létesítéséhez a Bakonyi Múzeum 1964-ben tette meg az első lépéseket. A levéltári anyag gyűjtésével elsősorban dr Pfeiffer János foglalkozott. A folyamatosan végzett munka eredményeként — bár a papírmalmokra, vashámorra s a hamuzsírfőzésre vonatkozóan is jelentős adatok gyűltek már össze — a leggazdagabb anyag éppen az üveghutákkal kapcsolatosan került kigyűjtésre. Az eddig végzett kutatás az alábbi forrásokra terjedt ki : 1. Átvizsgálásra kerültek azok a plébániai anyakönyvek, melyekben az egykori üveghuták munkásaira vonatkozó adatok találhatók. A keresztelési, házassági és halálozási bejegyzéseket elsősorban akkor jegyeztük ki, ha a foglalkozási ágat is feltüntették. (Pl. magister vitrariae, socius v. sodalis vitrarius, stb.). Másodsorban vizsgáltuk mindazon személyek adatait is, kiknek lakóhelyeként volt megemlítve egy-egy üveghuta kis lakótelepe (ex officina vitraria). Ez utóbbiakat természetesen erősen megrostáltuk, hiszen még az egyes huták intenzív működése időszakában is éltek e telepeken az üveggyártással csak részben, vagy egyáltalán nem foglalkozó személyek; amint pedig a huták működésüket beszüntették, e települések helybenmaradó lakossága jobbágysorba került s fokozatosan áttért az írtásföldeken folytatott földművelésre. Ahol tehát a foglalkozás megjelölése a bejegyzéseknél hiányzott, a családnevek, illetőleg családi kapcsolatok mérlegelése alapján próbáltuk az egyes huták szakmunkásgárdáját kiegészítő névsort összeállítani. Átvizsgálásra kerültek a Veszprém városi plébánia (csak a XVIII. sz. első harmadára vonatkozó), Városlőd, Lókút, Kislőd, Bakonybél, Bakonyjákó és Tósokberénd XVIII—

XIX. sz.-i anyakönyvei. 2. Ugyané helyeken a História Domus-ok, egyházvizsgálati jegyzőkönyvek is szolgáltattak adatokat. 3. A veszprémi egyházmegye Conscriptio animarum-jai az 1745., 1748., 1757. és 1771. évi évekről egy-egy hutatelepülés lakosainak megbízható névsorait adták. 4. A veszprémi püspöki levéltár Protocollum-a és Dominale-ja a XVIII. sz.-ból helyenként utalásokat tartalmazott a hutabérlőkkel kapcsolatos ügyekre, készítményekre is. 5. Ugyancsak a bérlőkkel kapcsolatban tartalmazott adatokat a káptalan hiteleshelyi levéltára, peres és örökösödési eljárások leírásával. 6. A veszprémi Állami Levéltárban a városi és vármegyei közgyűlési jegyzőkönyveket nézettük át. 7. Ugyanitt őrzik a Zichy-család nagyvázsonyi uradalmának részben fennmaradt vegyes gazdasági iratanyagát, melyben az urkúti hutára utaló feljegyzések találhatók. 8. Végül az Országos Levéltárból egyelőre a Zichy-levéltár egyes, ugyancsak az urkúti üveghutára vonatkozó számadásait, összeírásait másoltattuk le. Mindezen források átvizsgálása és kicédulázása, mint már említettük, dr Pfeiffer János feladata volt. Lelkiismeretes és alapos munkájáért fogadja ezúton is köszönetünket. A FELDOLGOZÁS MÓDJA Az összegyűjtött forrásanyag (a publikációk adataival is összevetve), elsősorban személyi vonatkozásokban hozott sok újat. Ezért, minthogy a huták működéséről, termeléséről, felszereléséről egyelőre lényegesen kevesebb adatunk van — se tekintetben a jövőben sem sok adat előkerülésére számíthatunk — a feldolgozás menetében is szükséges volt a hutamesterek és a munkások személyét részletesen vizsgálat tárgyává tennünk. Minthogy a hutákat létrehozó és irányító családok, az azokban dolgozó, egyik helyről a másikra vándorló szakmunkás-generációk élete, működése amúgyis elválaszthatatlan az üzemekétől, úgy gondoljuk, hogy az életrajzi adatok egy részének közzététele nem mellőzhető.

11 Az időrendbe csoportosított életrajzi anyagot a kisebbszámú, kizárólag a hutákról szóló történeti adatok vázához igazodva említjük meg. Tekintettel azonban arra, hogy első, Városlőd-pillei huta működésének beszüntetése idején, közel egyidőben több új huta kezdte meg működését, ezek történetének tárgyalásánál az egy-egy hutamester családjának további szereplése szabta meg a sorrendet. Mai ismereteink szerint Veszprém megyében, közelebbről a Bakony-hegység keleti részén nyolc önálló üveghutáról tudunk. Ezek munkáját folytatta kilencedikként az Ajkai Üveggyár. E huták közül három a veszprémi püspökség városiődi uradalmának erdőségeiben működött (Városlőd-Pille, Német- és Csehbánya). Szintén három az Eszterházy-család cseszneki uradalmában létesített huták száma (Lókút-Óbánya, Pénzeskút-Újbánya és Somhegy). Lényegében ugyanazon a helyen, Úrkúton állította fel a Zichy-család, majd nagyvázsonyi uradalmukat megszerezve a bécsi Todescofamilia a maga hutáját, ám az első megszűnése után a második csaknem negyven év múlva kezdett termelni, így ezek különválasztása is indokolt. 144