A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

Ugyancsak egyetlen nevet, Nagy Ignác öreglegény nevét olvashatjuk a veszprémi ácstársaság 1881. évi ivókancsóján is (függ. 84). Helyenként előfordul a nótárius, nótáriusmester, vagy „íródeák" (veszprémi csapócéh 1827., függ. 52) neve is. Végül néhány korsón általános utalás történik a „többi bötsületes legények "-re (veszprémi fazekasok 1770. függ. 22), vagy a „több Jámbor Ifjusag"-ra „közönsegessen" (peremartoni, csajági és balatonfőkajári csizmadiák 1823., függ. 48). A veszprémi csapócéh ifjú társaságának korsóján (1827., függ. 52) az „első legények", az „ifjú öreg legények" és a „feleséges legények" is külön név szerint fel vannak sorolva. „A szentgáli főszegi gazda legénységének számára" készült korsón (1867., függ. 79) pedig az „első legények" és a „második első legények" nevei vannak bekarcolva. A céhtagok neveinek megörökítésén kívül az áldomásokon elhangzó pohárköszöntők jókívánságait is gyakran felírták a korsókra. Sok korsón csak az egyszerű „vivat" (éljen) szó szerepel (szentkirályszabadjai bognárok 1815., függ. 45, az ódori hegyközség 1790., függ. 31, és a tapolcafői töperi hegyközség 1833., függ. 59), másokon „éljenek jó szerentsésen" (1808. palotai kovácsok függ. 39,) vagy „éljenek mind közönsógessen jó békességben. Ezt kívánja a művész" (palotai vargák 1846., függ. 69), az „Isten éltesse sokáig", (mármint a céhet, palotai szürszabók 1862., függ. 74,) „éljen a N Társaság" (tapolcafői takácsok 1836., függ. 61 ), „Vivat az Isten éltesse ezt a varo st (ismeretlen szűrszabó 1845., függ. 67) feliratok olvashatók. A szentkirályszabadjai bognárok korsójára (1862., függ. 75) hazafias felkiáltást véstek : „Éljen a nemzet És egy értés Vivat". A borközi állapot pajzán és hazafias hangulatát idézi a veszprémi fazekascéh 1863-ból való korsójának (függ. 76) verse: „Nincsenek a földön sehol szebb leányok Mint szülőföldemen, csakhogy csintalanok De úgy jó a bor is, ha erős, zamatos A lánynak sem árt ha csintalan s takaros Nincs a földön jobb bor, mint édes hazámé Az én szülőföldem szép Magyarországé Legyen azért áldott, vérrel szerzett téré Uramisten hallgass, buzgó kérésére". Másik vers a barátságot magasztalja (balatonfőkajári vegyescéh 1847., függ. 71): „A Dunában nagy Hall, melynek neve Hartsa Egymást szeretőket az Úristen tartsa Krézus kintse nélkül be könnyen el lehet a ki egy jó lelkű Barátra szert tehet 188 Sémi időt élven en el nem mulatok, hogy valamivel lehet, másnak szolgálhatok"Némelyik felirat arra tesz megjegyzést, ha valaki netalán eltörné a korsót. Pl. a palotai fazekasok 1777. évi korsójára (függ. 25) ezt írták „Aki eltöri mast csináljon helete", a mencshelyi bognárokéra (1815., függ. 44) pedig „Aki észtet eltöri, egyforinttal megveszi, Aki iszik belüle, válik egésségére", majd vidáman tréfálkozva így folytatódik a vers „Vivat hapsasa caloidro (?) aki ezt el magyarázza egy pint bor lesz az ádomása". Gyakori szöveg „Aki iszik belőle váljék egéségére" (1857. peremartoni, berhidai és kiskovácsi takácscéh függ. 73). Más változatban „ha lesz benne ihatnak belüle, kinek gyut belüle váljék egésségére" (veszprémi asztaloscéh 1866., függ. 77). Ivásra buzdít a vaszari takácsok korsója (1778., függ. 26): „Igyunk Pajtás vígan ebül.. . ", a pápai kovácsoké pedig (1810., függ. 40) megállapítja: „kovács, ha dugozik, néhamegszomjuozik". Elterjedt felirata volt a dunántúli céhkorsóknak: „Szegény torok hasznára, erszények szájjá rontására csinyáltatott" (Karád 1750.,

88 Nógrádverőce 1825.)." A céhkorsók feliratai az egyetlen veszprémi német lakatoscéhét (1829., függ. 54) kivéve, mind magyarnyelv űek. Ezenkívül csak a palotai vargáké (1846., függ. 69) és a veszprémi kalaposok (1840., függ. 5) ívókelyhe kétnyelvű („DIE Hutmacher BRÜDERSAFT SoLL LÉBE készült 1840. Megujítattott 1857"). A dátumokat gyakran latinul írták. Az ismertetett 95 darab veszprémi és Veszprém megyei céhedényből és céhkorsóból 52 darab a veszprémi Bakonyi Múzeumban van (1 darab elpusztult belőlük), 26 darab a Magyar Néprajzi Múzeumban, Budapesten. Három darabot a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum őriz, 1 pedig a várpalotai Helytörténeti Múzeumban látható. 7 darab a kismartoni Wolf Sándor-féle gyűjteménybe került — de a gyűjteményt 1956-60 között, Luzernben elárverezték, így anyaga teljesen szétszóródott.

100 Két pápai korsó Miske Kálmán, volt kőszegi múzeumigazgató gyűjteményéből Somogyi József szobrászművész tulajdonában van Budapesten. Két szentgáli korsó Hegedűs Gyula balatonarácsi lakos birtokában volt, ezek jelenlegi hollétéről nincs tudomásunk. Egy palotai korsó Faller Jenő, a soproni Bányászati Múzeum igazgatójának gyűjteményében volt, de 1945-ben Budapest ostromakor elpusztult.

101 Végül egy másik palotai dr. Tompa Kálmán gyűjteményében van Budapesten. A korsók nagy számából, használatuk széles elterjedtségéből és szétszórtságából joggal következtet-