A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

derékszög, ácskapocs, ácsszekerce, felfelé álló nyitottszárú körző, kalapács és még néhány apró ácsés molnárszerszám látható (függ. 53). A bőripart már 14 céhkorsó képviseli. Legrégibb közülük „a vázsonyi vargamesterembereké" 1725ből (függ. 7. — 6. kép). Hasának szívalakú keretében elszórva, a vargamesterség 8 különféle szerszáma : három különböző tímárkés, a felső egynyelű, a másik kettő kétnyelű, a kétnyelűek egyike egyenes ún. séroló, a másik hajlított, ún. színelőkés. Középen fent életlen harapófogóalakú meszesfogó, amellyel a felhányt bőröket a földbe ásott meszeskádba visszaeresztették, és a bőr kiszabására használt bárdalakú bicskia. Alatta ár és faragóbak ( ?). Jobb oldalt két egyforma, ismeretlen szerszám, talán a cserzéskor használt kézi forgatódeszkák. A veszprémi vargacéh 1750. évi gyönyörű korsóján (függ. 17. — 14. kép) a szívalakú emblémában egyetlen magaselejű, hosszúszárú, sarkos csizma karcolt képe látható. Ezenkívül a szívkereten kívül és a fülétől jobbra, egy-egy kis kalapácsalakú szerszám. A korsó alakja, színe, motívumai és egész megjelenése erősen hasonlít a répcekőhalmi csizmadiák 1769. évi korsójára. Különösen érdekes a virágornamentikába elrejtett két kis nyeles kalapács rajza, amely a répcekőhalmi (Steinberg)

83 kor54. Bandi (?) vagy szentgáli (?) vegyes ipartársulat korsója. 1888. 54. Krag des Gewerbevereins von Bánd( ? ) oder Szentgál ( ? ) 54. Chope de la société artisanale mixte de Bánd (?) ou de Szentgál (?) 1888 54. Кружка общего круга ремесленников с. Банд (?) или Сентгал (?) 1888 г. són is megtalálható. Ez a szerszám olyan szerényen és mégis jellegzetesen húzódik meg, a gazdag, virágos, indás díszítőornamentika között, hogy megfejtésénél egyéni mesterjegyre is lehet gondolni. A veszprémi magyar vargacéh korsóján a hatalmas emblémában középen fent, forgatódeszka (?) látható, balra tőle oldalt varrott, sarkos csizma ( ?), vagy saru (?), jobbra félmagasszárú, fűző számára oldalt kilyuggatott lábbeli, lejjebb görbe tímárkés és bicskia, legalul pedig cserzőkád, (függ. 63. — 44. kép). A palotai érdemes vargacéh korsóján (1846., füg. 69. — 46. kép) rózsakoszorúval és szőlőfürtökkel övezett, gombokkal díszített körben jelenik meg az embléma: Csizma, makk és cserfalevél. Jobb oldalt készítmények: cipő, papucs stb. A koszorú alatt ismét két cserfalevél.

84 Különösen figyelemreméltó a veszprémi tobakcéh 1824. évi korsója (függ. 51. - 39. kép). Ezen ugyanis a mesterség három munkafolyamatát mutatja be naturalisztikus ábrázolásban a korsót készítő fazekasmester. Középen a szívalakú koszorúban tobakmester látható, gázolóvályúban. Jobb oldalt kutyatrágyát szedő alak, kezében csipérrel és rocskával, baloldalt az ún. szünülőbakon dolgozó m ester alakja.

85 A csizmadiacéhek korsói közül legrégibb a peremartoni külső csizmadiacéh már többször említett színes céhkorsója 1770-ből (függ. 23. - 18. kép). A kétfejű sas testét takaró szívalakú pajzsban a mesterség hagyományos jelvényei helyezkednek el : musta, bicskia, sarkatlan magaselejű csizma. Ezenkívül a csizmától balra még egy szerszám látható, valószínűleg egy másik hosszabbnyelű, de kisebb méretű és más alakú bicskia. A peremartoni, csajági és balatonfőkaj^ri csizmadia ifjúságnak 1823-ból maradt fenn egy korsója. Ennek kétoladlát is a szokásos jelvények díszítik, baloldalt a bicskia, jobboldalt pedig a primitív formában kialakított sarkos csizma és musta (függ. 48). > A palotai csizmadia ifjúság díszes, napraforgómintás korsóján (1824., függ. 49) a kétfejű sas által tartott szívpajzsban csizma, musta, bicskia (?) és ár látható háromlábú suszterszéken. 12* 179