A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

A kétfejű sas a céhkorsókon általában csak keret. Mellén rendszerint nagyméretű, népies, szívalakú pajzs foglal helyet, úgyhogy maga a sas jóformán csak két hosszú vékony nyakból és fejből és két, többnyire igen erősen stilizált szárnyból áll. A nagyvázsonyi kovácsok 1743. évi korsóján (függ. 11. —10. kép) pl. szinte csak néhány bekarcolt vonal utal arra, hogy a központi embléma kétfejű sas hátteréből emelkedik ki. Hasonlóképp végletekig stilizáltán jelentkezik a motívum a veszprémi pintércéh 1761. évi korsóján (függ. 18. — 15. kép) is, ahol a szárnyak alakja épp hogy csak sejtetni engedi a sas jelenlétét. A sas lábai gyakran hiányoznak, ha pedig megvannak, vagy kardot, vagy a mesterség jellegzetes szerszámát tartják. A bala44. Veszprémi magyar vargacéh korsója. 1843. 44. Krug der ungarischen Schuhmacherzunft von Veszprém 1843 44. Chope de la corporation hongroise des cordonniers de Veszprém 1843 44. Кружка веспремской венгерской гильдии сапожников 1843 г. 43. Várpalotai fazekascéh korsója. 1838. 43. Krug der Hafnerzunft von Várpalota 1838 43. Chope de la corporation des potiers de Várpalota 1838 43. Кружка гильдии гончаров с. Варпалота 1838 г. tonfőkajári bognároké pl. (1744., függ. 24. — 19/a kép) egyik lábával bognárbárdot másikkal vonókést tart, a palotai lakatosoké pedig kalapácsot és reszelőt (1816., függ. 46. — 36. kép). A sas farkát rendszerint legyező-, vagy kagylóalakúan képezték ki. A nyakak aránytalanul hosszúak (pl. a szentkirályszabadjai ós vörösberényi takácscéh 1803-as korsóján, függ. 37. — 28. kép). A sasok szájukban vagy fejük fölött a mesterség jelvényét tartják. A palotai kovácscéh 1808. évi korsóján pl. patkókat (függ. 39. — 30. kép), a pápai takácslegényekén (függ. 89. — 55. kép) ós a peremartoni, berhidai ós kiskovácsi takácsok 1814. évi korsóján (függ. 42. — 32. kép) pedig egy-egy vetélőt. 172