A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)
Katona Imre: Egy habán tál Veszprém megyei vonatkozásai
A kereskedés a XVII. század első évtizedeiben is jó jövedelmet biztosított, mint ez a halála után hátramaradt javakból is kiderült. Leányainak — köztük Erzsébetnek —, a kézfogójára még a gazdag és igen tekintélyes főurat Batthyány Ádámot is meghívja,69 ugyanis Palotai Miklós ugyanúgy, mint a Horváthok, a veszprémi és a pápai várban is a Batthyányakat szolgálta, hasonlóan a családhoz tartozó Szili Gergelyhez, Sándor Anna vejéhez. 70 Egyébként érdemes megemlíteni, hogy Sándor Zsuzsa férje, Horváth Miklós 1654-ben szerepel először Sándor Gergellyel együtt a vármegyei közgyűlésen. 71 Ez azt is mutatja, hogy ekkor már Sándor Zsuzsanna házastársa volt. 1678 tehát semmiképpen sem tekinthető házasságkötésük évének, hiszen ekkor már több évtizede házastársak voltak. így el kell vetnünk annak a gondolatát, hogy a tál Horváth Miklós és Sándor Zsuzsanna esküvőjére készült volna, amire első pillanatban joggal gondolhatni. Található ugyan egy adat a Veszprém megyei levéltár közgyűlési jegyzőkönyveiben, mely a fenti megállapításnak látszólag ellentmond. E szerint az 1674. évi május 7-i Veszprém megyei közgyűlésen szerepel egy Horváth Miklós, akinek Szemenyey Anna a felesége, gyermekei pedig: Ádám, György és Ferenc, kiknek a családdal együtt kihirdetik a nemességet. 72 Ami ebben a névazonosságon túl esik egybe az Iszkázy Horváth Miklósra vonatkozó adatokkal, az csupán mindkét család nemesi volta, továbbá az, hogy ugj'anezen a közgyűlésen hirdetik ki Sándor Katalin és gyermekei, István és György nemességét is. Mindenesetre feltűnő, hogy ugyanazon a közgyűlésen tűnik fel Horváth Miklós és a Sándor család egyik tagjának neve. Bár Sándor György leányai között van egy Katalin nevű is, ő azonban soha sem volt Győri, másképpen Szabó János felesége, mint a közgyűlésen szereplő név hordozója, hanem Oroszi Ádámhoz ment nőül, még 1663 előtt.™ A jegyzőkönyvben szereplő Sándor Katalin nem az Izsákfalvi ághoz tartozott, hanem a komáromihoz. Szemenyey Anna sem a bennünket érdeklő Horváth Miklós felesége volt, mert adatok bizonyítják, hogy Iszkázy Horváth Miklós az 1674-es közgyűlés előtt jóval, valamint az azt követő évtizedben is Sándor Zsuzsanna férje volt. Továbbá kizárja személyük azonosságát az is, hogy Horváth Miklós és a család más tagjainak adataiban sehol sincs utalás arra, hogy gyermekei lettek volna. Ha Sándor Zsuzsanna csak 1674 után — esetleg éppen 1678-ban — ment volna Horváth Miklóshoz feleségül, érthetetlen lenne az a mondat, melyet végrendeletében találunk, hogy ,,a Jó Isten magtalansággal meglátván semmi maradékom nincsen". 7 * Mindebből következik, hogy az 1674-es közgyűlésen előforduló azonos nevű nemes nem azonos a tálon megnevezett Nemes Iszkázy Horváth Miklóssal. Tehát, bármennyire is egyenes következtetésnek látszana kapcsolatba hozni a tál készítési évét, 1678-at a tálon megnevezettek házasságkötésével, az adatok, tények ellentmondanak ennek, s arra késztetnek, hogy valamilyen más eseményben keressük a tál készíttetésének indítékait. Sándor Zsuzsanna, családja hagyományainak megfelelően gazdagon megajándékozza házasuló unokaöccseit, férjhezmenő unokahúgait. A korabeli forrásokban találunk erre vonatkozó utalásokat. így például Palotai István házasságára — aki Erzsébet nevű nővérének volt a fia —, 150 forintot ad és egy aranygyűrűt, vagyis 50 forinttal többet, mint Gergely bátyja István nevű fiának, hasonló alkalomra adott. Különösen bőkezű volt Erzsébet és Kata nővérei családjához, az Orosziakhoz és Palotaiakhoz. A tál készíttetésével kapcsolatos esemény, alkalom keresésekor felmerülhet az a gondolat is, hogy esetleg a Horváth házaspár készíttette azt valamelyik testvérük, avagy az ő gyermekeik esküvőjére. Ennek azonban több dolog ellentmond. Ha a tálat ők készíttették volna ajándékozási célból, akkor, a kor szokásainak is megfelelően, nem saját címerüket és nevüket festették volna rá, hanem annak nevét és címerét, akit megajándékozni szándékoztak vele. De az előkerült adatok is eltérítenek a fenti feltételezéstől. Mint tudjuk, a tál Sopronban, vagy környékén bukkan fel a múlt század 60-as éveiben. így eredeti gazdáit kutatva, e szempontból azokat a családtagokat kell szemügyre vennünk, akik akkor, vagy a későbbiek során Sopronban, vagy környékén gyökeret vertek. A Horváth- és a hozzákapcsolódó Martonfay-család sem ekkor, sem később nem volt Sopronnal és környékével kapcsolatban. Ezzel szemben a Sándor család nemcsak Gergely, hanem a családdal összeszövődött Tallián család, valamint a Felsőbüki Nagy-ok és a Bezerédjek révén is mutat fel soproni vonatkozásokat. Palotai Miklós és Sándor Erzsébet fia, Palotai Sámuel két olyan családdal is kapcsolatba kerül, akik a XIX. század közepén jelentős szerepet játszanak Sopron megyében. Palotai Sámuel és Mária Vinkelmayer házasságából születő Ferenc első felesége a sopronmegyei Szerdahelyen (a mai Fertőszentmiklóson) is birtokos Bezerédjek sarja, Katalin volt. 75 Mint tudjuk, a Bezerédijek egyik tagja, id. István 1833-ban megvette azt a soproni házat, mely ma Megyesi-Schwartz-ház néven ismeretes. 7 ® Palotai Sámuel második felesége, Nagy Terézia pedig Felsőbüki Nagy lány volt. 77 Ismeretes, hogy Felsőbüki Nagy Pál — a kiváló reformkori politikus — 1848-ban Sopron vármegye országgyűlési követe is volt. A legfigyelemreméltóbb azonban, hogy Sándor Zsuzsa György nevű öccse vejének, Tallián Sándornak rokonai, Tallián Pál és a család más tagjai már 1717-ben Sopronban laknak. 7 » Ugyanakkor a Sándor Zsuzsa „Testamentuma iránt való Punctumok"-ból kiderül, hogy Tallián Sándorné, Sándor Mária az elhunyt özvegytől nemcsak „egy láda ruhát" vitt el, melyben „üst kalánok, üst Césze, üstös Szügyellő, Selyem Szoknyák, válok, lepedők, abroszok, kendők, Aztal keszkenyők, és másfélék, paplanok, Szünyegek" voltak, hanem „Tálok, Tányérak, Székek, s Asztalok" is. 79 így tehát valószínű, hogy Sándor Zsuzsa halála után a tál Tallián Sándorné birtokába jutott, s így kerülhetett Sopronba. Az előkerült adatok is kizárják, hogy Sándor Zsuzsanna testvéreinek készült volna a tál, ugyanis 1663-ban György kivételével már valamennyien nősek, illetve férjezettek voltak. 80 16'66ban, tehát jóval a tál készítése előtt, azonban ő is megházasodik. Kereshetnénk Sándor Zsuzsanna nagyszámú unokaöccsei és unokahúgai közt is azt, akinek házassága esetleg a tál készítésének időpontjában történhetett, azonban — azontúl, hogy néhányukat az eddigi előkerült levéltári adatok is kizárják vizsgálatunk köréből —, egyéb, lényegesnek látszó összefüggések arra indítanak bennünket, hogy más eseményekben, illetve alkalomban keressük a tál készíttetésének indítékait. A habán edényeken levő monogrammokat, neveket, címereket korábban a készítővel hozták összefüggésbe. Ma már tudjuk, hogy ezeknek semmi közük sincs az edények készítőjéhez, viszont szabályos tulaj don jegyek. Ezért ezek feloldása elsősorban a tárgyak tulajdonosaira vet fényt. Valószínűleg a tulaj don jeggyel kapcsolatos, hogy a nevek, monogrammok, címerek az ugyancsak birtoklást igazoló pecsétgyűrűk ábráival mutatnak mindenekelőtt egyezést. Ezért a gyakran más családok emblémáiban is szereplő állat-, ember-, vagy tárgy ábrázolások mellett a család pecsétgyűrűjén levő monogramm, vagy felirat is 118
