A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kiss Ákos: A veszprémi Bakonyi Múzeum régészeti tevékenysége 1903–1955 között

irányú sürgős teendőit; ez év március —áprilisában Balatonalmádiban több, a bronzkor második szakaszából származó sirt tárt fel. De Pekáry Tamás, ezidőben a keszthelyi Balatoni Múzeum régésze, szintén látott el feladatokat, pl. 1953 áprilisában Várpalotán működött. 1953 augusztusában e sorok íróját helyezték ide régészként. Az ebben az időszakban történt kisebb feltárások közül a Papkeszi-i bronzkor Il-ből származó urnasírokat (1953. IX.), a füredi gótikus falutemplom részleges feltárását említjük (1953. XI.). Utóbbi helyen a templom szentélyét borító föld és kőtörmelék-tömeg eltávolítása után értékes gótikus kőtagozatok, szép faragott kő-keresztelőmedence és a mennyezet lezuhant kőbordázata kerültek elő. Ugyancsak erre az időszakra esik a Török Gyula vezette halimbai honfoglaláskorabeli-koraárpádkori nagyjelentőségű temetőfeltárás megindulása is. Külsővat római lelőhelyei már az első világháború óta ismeretesek voltak, innen 1917-ben már sírkő került a Magyar Nemzet: Múzeumba. A Fényes Árok és a Kismarcal közötti kis dombon 1954 —55-ben többször jeleztek római leleteket, 1955 júniusában sor került a terep alaposabb szemrevételezésére kisebb feltárás keretében, amely római település, épületek nyomait mutatta. Az 1953—55 közötti időszakban a múzeum régészeti terepbejáró hagyományai nyomán több hasonló kutatóút történt. Ezek részint a Balatonpart és mögöttes felvidéke, másrészt a Bakony belseje több új lelőhelyét állapították meg, másfelől régebbről ismert, említett nyomok helyeit, jellegét tisztázták közelebbről. A Balatontájon Csopak régen ismeretes Kőkoporsódombja ós környéke most is gazdagon szolgáltatott leleteket. Vörösberényben (1955. november) a jezsuita magtár mögött, a műúttal párhuzamosan hosszan húzódó római alapfalakat, különböző téglákat észleltek. 1953 augusztus hóban Kiss Ákos a volt Irgalmas rendháztól római épülettagozatokat, közöttük kis teljes oszlopot szállított be a Bakonyi Múzeumba, a Bielek villából pedig kis oszloplábazatokat. Ekkor, majd októberi útjai alkalmával több újabb épületnyomot állapított meg itt, így Simon Lajos házánál, szőlőjében alapfalakat, épülettagozatokkal. Épületnyomok a református lelkészi szőlőben is mutatkoztak; innen kerültek elő egyébként a IV. századi márvány keresztelő medence töredékei is, amelynek más része a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből már korábban ismeretes volt. Római párkánykő a táj jellegzetes vöröshomokkőjéből faragva Balatonarácson is előkerült ezidőtájt. 52 Itt több kisebb lelet helyét is megállapították, főként késői sírokból (téglasírok falazásai, kerámia, fegyverek). Paloznakon, a malom melletti dombháton is mutatkoztak római nyomok 1953 őszén, a faluból római oszlopot, egybefaragott fejezettel szállítottunk be. Balatonakaiiban, a Hegytetőn 1955 februárban a kísérleti gazdaság gyümölcsös telepén későrómai sír szép mellékletei kerültek elő. Ugyanitt hallstatti temető nyomai is mutatkoztak. Akaiiban egyébként Steixner István tanító útmutatásával több lelőhely rögzítése vált lehetővé. Útbaigazításai nyomán az állami gazdaság Pántlika nevű szőlőjében római telepnyomokat állapíthattunk meg, az akali posta és iskola között pedig római villa alapfalai, közöttük apsisos termei mutatkoztak az úttestben. Ságpusztán már 1952-ben észleltek újabb római épületfalakat, Sági Károly innen igen szép, összetett, későrómai oszlopfőt is juttatott a Bakonyi Múzeum kőtárába. Az 1954 augusztusában történt bejárás a műút és a Balaton közötti, részint már ismert római romterületen újabb építményeket tisztázott, amellyel így nagyobb kiterjedésű lakótelep, temető körvonalai bontakoztak ki, még meglevő boltozatokkal, lépcsős lejáratokkal. Innen feljebb, Dörgicse határai bejárására 1954 októberében került sor. Alsódörgicse felső kijáratánál római cserépvízvezeték, Felsődörgicsén az előbbi helyhez közel nagyobb építmény, összefüggő település nyomait állapíthatták meg. Nem messze innen az ún. Kukollában ugyancsak nagyobb kiterjedésű épületnyomok mutatkoztak, de a Balázshegy felé a Sárkútnál is, valamint a Kőhegynél hasonlóképpen mindenfelé húzódtak a római telepnyomok. Szép faragott ópülettagozatok, így profilált párkány látszanak a vizsgálódás nyomán Alsó- , dörgicse ismeretes románkori templomrom falaiban beépítve is. Tihany félszigetén, főképpen Sajkod települése táján mutatkoztak a római telepnyomok. Dr. Horváth Lóránt villája mellett két szarkofágot észleltek, Csányi Károly professzor római alapokon álló villája telkén, de a körülötte levő helyeken, így Thimar János szomszédos területén is mindenfelé alapfalak, terrazzós habarcspadlózatok, fütőtéglák, sírok tűntek elő. Hasonló nyomokra akadtak az Apáti templomrom mellett is, az egykori árok mentén. A vitatott csúcshegyi (rómaikori, középkori?) építmény mellett (1954 szeptemberében) vörös középkori házikerámia került elő. A Balaton sarokvidékén, Fűzfőn, a Polgárdi lövölde mellett római telephely, sírok nyomait észleltük (1953 október).