A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kádár Zoltán: Könyvismertetés. Edit B. Thomas: Römische Villen in Pannonien

Könyvismertetés Edit В. Thomas: Römische Villen in Pannonién Pannónia régészeti és művészeti emlékei között a római-kor anyagi kultúrájának egyetemes történetét tekintve, különös jelentőségük van a balatonkörnyéki római villáknak. Ez az emlékanyag ugyanis viszonylagos sokrétűsége folytán kiválóan alkalmas arra, hogy feleletet adjunk arra a kérdésre: miként hatott a provinciális társadalom vezetőrétegének műveltségére a klasszikus, az itáliai római műveltség, illetve melyek azok az önálló vonások, amelyeket a provinciális életforma sajátos gazdasági-társadalmi adottságai alakítottak ki. A felvetett kérdésekre természetesen csak akkor lehet viszonylagosan megbízható feleletet adni, ha a szóbanforgó emlékanyag összefoglalólag közzététetett. Éppen ezért különös figyelemre tarthat számot nemcsak a provinciális római régészeti és művészettörténeti kutatás, de az itáliai emlékek kapcsán felmerült problémák megoldása szempontjából is a Magyar Nemzeti Múzeum archaeológusának, B. Thomas Editnek új munkája (Römische Villen in Pannonién — Beiträge zur pannonischen Siedlungsgeschichte, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964). Thomas Edit munkája 418 oldalon, mintegy 235 táblával, számos rekonstrukciós rajzzal, szövegközti képpel vizsgálja a pannóniai villák történeti, régészeti és művészettörténeti jelentőségét. Messze vezetne, ha a nagyméretű monográfia minden fontosabb eredményére kitérnénk, ezúttal elsősorban a balatonkörnyéki villákkal kapcsolatos legfontosabb eredményeivel szeretnénk röviden foglalkozni. Mielőtt szűkebb témánkra rátérnénk, szükséges vázolnunk Thomas Edit munkájának szerkezetét, hogy láthassuk milyen jelentős hely illeti meg művében a balatonkörnyéki rómaikori emlékanyagot. A könyv tíz részre oszlik. Rövid bevezetés után következik a mű legterjedelmesebb része, mely kb. 340 oldalon keresztül a pannóniai villák leírását adja. E nagyméretű fejezet első pontja a balatonkörnyéki villákat ismerteti (Villen in der Balatongegend). Ez az alfejezet több mint 100 oldalt foglal magában s az egész fejezet legjelentősebb része. Mintegy félszáz balatonkörnyóki villa ismertetését nyújtja. Ám a mű II. — az előzőnél jóval rövidebb — értékelő jellegű fejezete, amely a pannóniai villatípusokat és legfőbb villa-alaprajzokat ismerteti, szintén foglalkozik a balatonkörnyéki villákkal. A további fejezetek közül különösképpen az V. fejezet, a villák belső dekorációiról (falfestmények, stukkók, mozaikok) tartalmaz fontos adatokat és eredményeket a balatonvidék kutatója számára. Rátérve mármost a munka legfőbb eredményeire, mindenekelőtt újra hangsúlyoznunk kell, amit a szerző is aláhúz (13. o.), hogy „az általunk ismert római villák legnagyobb csoportját a Balaton környékén találhatjuk". Lényeges az is, hogy az előkelő italikus telepesek és a szegény bennszülött lakosság építkezései közt e vidéken igen lényeges különbség, sőt határozott ellentót állapítható meg. A balatonkörnyéki települések általában határozottan polgári jellegűek, e tájon komoly csapattestek sohasem állomásoztak hosszabb ideig. A szerző az említett tájegységen belül — az egyes villákat a településhelyek betűrendes sorrendjében ismerteti. Minden egyes villa tárgyalásánál megemlíti a legfontosabb leletanyagot. A jelentősebb villákat alaprajzban is bemutatja. A villák leírásánál lábjegyzetben közli a vonatkozó legfontosabb irodalmat. Az egyes részleteredményeket illetően ezúttal csak az újabb — a felszabadulás utáni húsz esztendő — , legjelentősebb kutatásaira szeretnénk felhívni a figyelmet. Az 1950-ben a szerző által Ajkán feltárt Hercules-szentély valóban figyelemreméltó emléke a provinciális vallási életnek. Az AkaliSágpusztáról származó, csak másodlagos felhasználásban ismert oszlopok (amelyek a zánkai templomban állanak) Thomas Edit szerint okvetlenül ró375