A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Verseghy Klára: Adatok a Balatonfelvidék zuzmó flórájához

1. A feldolgozott anyag lelőhely térképe. 1. Fundortskarte des bearbeiteten Materials. 1. Carte du site du matériau examiné. 1. Географическая карта местонахождения обработанного материала. Hogy ebből a zuzmó mennyit tud hasznosítani, azt mindig a lelőhely viszonyai határozzák meg. Ebből a szempontból a nyílt sziklafelületeken levő zuzmók vannak a legkedvezőbb helyzetben, s legkevésbé előnyösen a zárt lombkoronaszintű erdőkben élők. Területünkön előforduló fajok pontos ökológiai igényeinek kiértékelését csak a további kutatások, vizsgálatok után lehet majd megtenni. A Balaton-felvidék lichenológiai kutatása az elmúlt évtizedekben főként alkalomszerű volt és nem rendszeres. Egyedül a Tihanyi félszigeten végzett rendszeresnek -mondható gyűjtéseket Gyelnik Vilmos (1. kép). A többi gyűjtő: Timkó, Dégen, Lojka, Felföldy, Fóriss, Boros, Mágocsy—Dietz, Verseghy gyűjtései csak egy-egy kisebb területre szorítkoznak. Irodalmi ismereteink erről a területről eléggé gyérek. Florisztikai adatokat Szatala (1926—1956), Gyelnik (1931—37), Fóriss (1957) közölt főként Tihanyból és a Balatonszepezd melletti Viriustelepről. (Az eddig megjelent adatok csak kb. 20%-át jelentik a feldolgozott és ebben a dolgozatban közölt anyagnak.) Dolgozatom célja: 1. Közzétenni erről a területről a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára gyűjteményében levő — saját és más gyűjtőktől származó — feldolgozott anyag florisztikai adatait (összesítve a kevés megjelent adattal). 2. Ezt a kb 370 adatból álló anyagot rendszertanilag értékelni és ökológiai ismeretekkel bővíteni. (2. kép). A Balaton-felvidékről eddig 40 genust ismerünk 183 fajjal, varietasokkal és formákkal együtt pedig 254-et. Űj fajokat, illetőleg formákat írt le erről a területről: Szatala ö. és Gyelnik V., melyek a következők: Caloplaca balatonica Szat., Diplotomma 342