A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Papp Jenő: Helytörténet és természettudomány

копу természeti képe" tudományos vállalkozást. A Veszprém Megyei Tanács támogatásával a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságon belül a veszprémi Bakonyi Múzeum valamennyi szoros értelemben vett természettudományi, így a sztratigráfiai, petrográfiai-mineralógiai, paleobotanikai, paleozoológiai, geomorfológiai, meteorológiai, botanikai, zoológiai, természetvédelmi és kutatástörténeti „főtémák" támogatását mind a szervezés, mind anyagi tekintetben segíti. A vállalkozás hoszszú időre szól és felöleli az egész, geomorfológiailag tág értelemben vett Bakonyt. Természetiföldrajzi meggondolással ugyanis a következő tájakat (földrajzi kistájakat) soroljuk a Bakonyhoz: Keszthelyi-hegység, Tapolcai-medence, Balatonfelvidék, Déli-Bakony, Északi-Bakony, Bakonyalja, tehát a Keszthely-Pápa-Kisbér-Székesfehérvártól határolt terület. A komplex kutatás megszervezésével kívánjuk a korszerű tájkutatást megvalósítani. Korántsem állítjuk azt, hogy mi gondoltunk először a Bakony természettudományi kutatására. Volt a mi tájunkon egy nagyszabású vállalkozás, melyet egyik leghíresebb geológusunk : id. Lóczy Lajos vezetett a századforduló idején. A kutatások monografikus feldolgozásai „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" (vagy rövidített és közismertebb címén „A Balaton Monográfia") sorozat vaskos köteteiben jelentek meg. A Monográfia a maga nemében azóta is páratlan az egész világon. Aki a Balaton-vidékkel kezd foglalkozni természettudományi szempontból, annak feltétlen ismerni kell a Monográfiát mint szakirodalmi kutatási forrást. „A Bakony természeti képe" fő célja az, hogy összefogja valamennyi országos és kisebb szintű intézménytől eszközölt és a Bakony természetvilágát tanulmányozó kutatást, továbbá az elhanyagolt témák kutatását fellendítse. Szervezési munkánkkal azt akarjuk elérni, hogy valamennyi kutató tájékozódjon a kutatásról. Távlatban pedig — kölcsönösen tájékozódva az egyes témákról — a kutatók a minél sokoldalúbb megismerés végett komplex kutatást folytatnak: ugyanazt a problémát például meteorológiai, geomorfológiai, növényföldrajzi és zoológiai szempontból kutatják. Azzal, hogy túlnyomólag hivatásos szakemberek vesznek részt „A Bakony természeti képe" tudományos programban, juthat-e valami téma a természettudományi hely törtétésznek ? Határozottan és hangsúlyozottan kell állítanunk és tudatosítanunk, hogy igen, van téma számukra is. Éppen a tudomány specializálódása és (ami ebben az esetben a legfontosabb) az igen részletes terep324 munka miatt találhatja meg minden érdeklődő a hajlamának legmegfelelőbb témát. Bármennyire is hivatásszerűen végzi munkáját a hivatásos botanikus, a meteorológus, a paleontológus, az entomológus, mégsem juthat el valamennyi kistájra. Pedig a részletekbemenő kutatás egyik követelménye az, hogy lehetőleg valamennyi létező és számbajöhető kistájról legyenek megfigyelései és adatai a feldolgozást végző kutatónak. A megfigyelések és adatok gyűjtésében lehet igen nagy segítségre éppen a kistájon dolgozó helytörténész. Minél több községben és városban működnek természettudományi helytörténészek, annál hamarabb elérjük célunkat: a Bakony korszerű és részletes természetvilágának megismerését. Nagyon nehéz feladat megállapítani azt, hogy ki legyen és milyen témával foglalkozzon a természettudományi helytörténész. Erre vonatkozóan csakis általánosságban lehet néhány gondolatot elmondani. Két tényező döntheti el azt, hogj valójában ki lesz természettudományi helytörténész és mi legyen kutatási tárgya; szakképzettsége és egyéni hajlama. Legtöbbször azért választja valaki szakképzettségét (pl. geológia, botanika,pedológia), mert már fiatal korában ahhoz érzett hajlamot. A legideálisabb eset az, ha az egyéni hajlamát kielégítő szakképzettség birtokában az illető hivatásszerűen dolgozik a természettudományi helytörténet érdekében. Mellettük vannak azok, akik nem végezhetik munkájukat hivatásszerűen, hanem azt inkább csak szabadidejükben, esetleg munkahelyi kedvezménnyel, őket szokták hívni a jó értelemben vett amatőr kutatóknak. — A természettudományi helytörténettel foglalkozó pedagógusokat csak az korlátozza munkájukban, hogy oktató munkát kell végezniök, de általában mind szakképzettségük, mind egyéni hajlamuk egyenesen helytörténeti kutatásra készteti őket. Éppen ezért a pedagógusokat nem is lehet igazán amatőröknek tekinteni. A pedagógusok mellett vannak azok (pl. vállalati geológusok, erdőmérnökök, gyógyszerészek, mezőgazdászok), akik szakképzettségüknél fogva választhatnak valamilyen témát. Mégis legtöbben azért maradnak távol a helytörténettől, mert nem éreznek ehhez egyéni hajlamot. Ugyanez az oka annak, hogy annyi pedagógus nem kapcsolódik be a munkába. Az igazi amatőrök kizárólag egyéni hajlamukat kielégítve választanak valamilyen természettudományi témát. Szakképzettségük és ebből kifolyólag hivatásuk (pl. ügyvéd, bíró, közalkalmazott, orvos) alig teszi lehetővé, hogy egyéni képzés nélkül legyenek helytörténészek. Ellenben hajlamuk a választott téma iránt oly erős, hogy a szükséges isme-