A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Papp Jenő: Helytörténet és természettudomány

hatunk „társadalomtudományi" szinten helytörténettel. A társadalomtudományok közül választani kell egy-egy tudományágat, például a néprajzot, művészettörténetet, és aztán hozzáfogni a munkához. A választás lehetőségeibe beleszól még az a tény is, hogy tudományos ismereteink szinte áttekinthetetlenül kiszélesedtek és ezzel párhuzamosan specializálódtak. Ezért ma már egy-egy kiválasztott tudományon belül is el kell döntenünk a konkrét kutatás tárgyát. így például, ha néprajzzal kívánunk foglalkozni, akkor a népi építkezés, szőlőművelés, folklór stb-stb. tanulmányozását kell kitűzni a kutatás tárgyául, mert még ezekre a — nevezzük ezúttal így — résztudományokra vonatkozó ismereteink is igen bőségesek. A szakszerű ismeretek figyelembevétele nélkül igazi kutatómunkát nem lehet végezni. Ugyanis egyrészt ezekből meríthetünk magunknak kutatási szempontokat, módszereket, szemléletet stb., másrészt nem esünk abba az elemi hibába, hogy felfedezünk régen ismert tényeket, folyamatokat. A társadalomtudományról elmondott előbbi általánosságok közismertek, érdemi ellenvetés aligha tehető ellene. Csak azért látszott szükségesnek elmondani, mert hasonló okfejtéssel ugyanez vonatkozik a természettudományra is. Sőt, a tudomány specializálódása fokozottan érvényes a természettudományra. A természettudomány egyik osztályozási szempontja lehet, hogy az ember mennyire befolyásolja a természet jelenségeit. Ilyen meggondolással beszélhetünk szoros értelemben vett és az embertől befolyásolt természeti tudományokról. A „szoros értelemben vett természeti tudományok" alatt kizárólag a természet, tehát az ember létezésétől független természeti jelenségek vizsgálatát kell érteni. A példának felsorolásra kerülő tudományok valószínűleg homály nélkül megértetik ezt a megállapítást. Az őslények, a kőzetek, a természeti földrajz, a természetes növény- és állatvilág (flóra és fauna) stb. olyan jelenségek és történések tanulmányozását engedik meg, melyek az ember jelenléte nélkül is ugyanúgy alakulnának, mint a jelenlegi körülmények között. Ellenben „az embertől befolyásolt természeti tudományok" vagy más megjelenésben, vagy egyáltalán nem léteznének emberi munka nélkül. A hasznosítható anyagok kutatása (pl. szénkőzettan, bauxitföldtan) a mezőgazdasági földrajz, a növénytermesztéstan, az állattenyésztéstan stb. is természettudomány, de már nem az „érintetlen" természetet vizsgálja, hanem az ember valamilyen úton-módon mindig megfosztja azt eredeti „természetességétől" és többé-kevésbé hatalmában tartja. De térjünk vissza eredeti mondanivalónkhoz: a 320 helytörténet és a természettudomány közti kapcsolatra. Mint már érintettük, a természettudományok egyetlen tudományát sem szokták a helytörténeti kutatás tárgyának tekinteni. Nagyon helytelen felfogás ez! Ez a szemlélet csak legutóbb kapott néhány soros cáfolatot. A Honismereti Útmutató sorozat 2. füzetének (Szántó Imre: Honismeret és helytörténet) előszavában a sorozatot kiadó Népművelési Intézet szerint a honismeret (a mi esetünkben azonos az általunk használt helytörténet fogalmával) „lehet földrajzi (lakóhelyismereti, szülőföldismereti, környezetismereti) természetrajzi (országjáró, turisztikai, állattani, madártani, kőzettani, barlangászati, stb.)... adatok és anyag gyűjtése." A „földrajzi" és „természetrajzi" témának a helytörténet fogalmába való értése cáfolat azokkal szemben, akik ezt tagadják. Ellenben a természettudományok korszerű rendszerezésétől távol áll az a felfogás, mely a természettudomány vonatkozásában földrajzról és természetrajzról beszél, mégha „csak" a természettudomány és a helytörténet kapcsolatát vizsgálja. Továbbá teljesen helytelen, hogy a „természetrajz" tárgyának tüntetjük fel az országjárást és a turisztikát mint kutatási témát. A madártani kutatás pedig nem az állattanhoz tartozik? Nem lényegbevágó hibák ezek. Mégis vigyázni kell a fogalmak pontos használatára éppen a helytörténet és a természettudomány kapcsolatának a tárgyalásakor. Kialakulóban levő kutatási tevékenységet nem szabad még akár néhány soros elvi helytelenségekkel sem megterhelni. — Tehát ha valaki helytörténettel kíván foglalkozni, nem feltétlen csak társadalomtudományi témát választhat. Amint lehet egy (vagy néhány) község népi szőlőművelését, törökkori történetét stb-stb. tanulmányozni, ugyanúgy nyugodtan választhatjuk az egy (vagy több) község határában élő virágos növényeket, az ott található földrótegek alakulását, kövületeket, kőzeteket stb. vizsgálódásunk témájául. A tudomány általános szempontjából ugyanolyan értékes munkát végzünk, ha akár természetakár társadalomtudományi témával foglalkozunk. A társadalomtudományi kutatás helytörténeti vonatkozásban általában közigazgatási „egységeket" (község, város, járás, megye) szokott vizsgálat tárgyává tenni. Ezek az egységek az embertől többé-kevésbé önkényesen elhatárolt egységek. Jóval kevesebb az olyan „egység" választása, mely nem az ember által megszabott (közigazgatási) határokat tekinti társadalomtudományi témájának egységeként. Legtöbbször a (természeti) földrajzi alapon való elhatárolást alkalmazzák. — A természettudományi szemlélet egyik legfontosabb ismérve