A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Molnár László: A Herendi Porcelángyár jubileumi szoborpályázata

ciók tükröződtek, nemcsak az építészet és a képzőművészet ágaiban, hanem az iparművészetben, így s, porcelánszobrászatban is, amely az adott korok társadalmi viszonyai között egy bizonyos meghatározott művészeti igény kielégítőjeként jött létre. Ezért a korszerű művészet magában egyesíti azokat a művészeti eredményeket, amelyek az őt megelőző korokban keletkeztek és hatottak. Magán viseli korunk művészeti elképzeléseit, tartalmi és formai törekvéseit is. Napjainkban nem lehet olyan társadalmi igény, illetve nem lehet egyetlen társadalmi osztály, vagy réteg, amelynek a múlthoz hasonlóan különleges, a kor meghatározása szempontjából egységes, az uralkodó osztály által diktált stílusa lenne, mert az ellentmond korunk egész filozófiai rendszrének, művészet-esztétikai tartalmának. Nem kötheti meg és nem oktrojálhatja a társadalom szűk rétegének, kiemelkedő tagjának uralkodó helyzetéből adódó, világnézete által kialakított stílusa, a művészet egyetlen ágazatában működő kezét sem. A korszerű herendi porcelán megteremtésének lehetőségei — a termelés feltételei — adottak, de felvetődik a kérdés, hogy a társadalom milyen mértékben és milyen színvonalon igényli a porcelánszobrokat, elsősorban a környezetben elhelyezhető témák megítélése, másodsorban a megjelenítés, a formai látvány szempontjából? Társadalmunk jelen állapotában — annak dinamikus fejlődéséből adódóan — egyre nagyobb az a számokban lemérhető igény, amely a korszerű művészeti alkotások iránt a kultúra és a művészet valamennyi területén megnyilvánul. Ugyanakkor számottevő mennyiség még az, ami egy adott ponton minőség is, a társadalom egy részének igénye, amely fenntartásokkal fogadja a korszerűnek nevezett művészetet és hajlamos arra, hogy bizonyos konvencióknak engedve a hagyományos tartalmat és formákat igényelje. Ezzel egyidejűleg szükségszerűen vetődik fel annak a problémának a megoldása, hogy az alkotók egyrészt melyik igény kielégítésének képviselői, hogyan ismerik korunk általános, mindent átfogó művészeti igényét ós milyen felkészültséggel és művészi felelősséggel közelednek miondanivalójuk tárgyi megjelenítéséhez. Ebben az esetben nem tartjuk szükségesnek külön vizsgálni a gyártás problémáit, mert az iparművészeti alkotások már vázlatukban is magukban hordozzák a kivitelezés megoldásának anyagát és módját. E három egymásra állandóan ható és bonyolult kölcsönhatásokban megmutatkozó tényező alakítja és formálja a korszerű művészetet, nemcsak a Herendi Porcelángyárban, hanem az iparművészet valamennyi területén egyaránt. Molnár László 314