A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Molnár László: A Herendi Porcelángyár jubileumi szoborpályázata

Az egységes tartalmi és formai felfogásra való törekvés tekintetében az elért eredmények ellenére is bizonytalanság érezhető például a ló nyakrészének plasztikus megfogalmazásánál, a farok erőteljesen dekoratív felfogásában. Mindezeket összegezve is a Lovas-lány kompozíció mind a művész — Hanzély Jenő — mind a korszerű porcelán plasztikai törekvései, kísérletei között figyelmet érdemlő alkotás. A 17/i. jelű Bika (7. kép) tervezője Sinkó András ismert formanyelvétől eltérő alkotása, egyedüli állat-ábrázolás a díjazott munkák között. A művész egy, a porcelán plasztikában gyakran előforduló témát formált anyagba, a realizmus keretein belüli felfogásban. A 17 cm. magas kompozíció zárt tömegének egységét csak a fej-rész és a végtagok szabadabb elhelyezése bontja meg. A korszerű kifejezési formák ellenére sem oldotta meg azonban az alkotó vállalt feladatát. Az állatban levő erő méltóságteljes nyugalmának ábrázolási 310 5. Török János : Hárfás-nő 5. J. Török Harfenspielerin 5. János Török: Femme jouant de la harpe 5. Янош Терек: Арфистка. módja inkább az ellenkező tulajdonságok irányába mutat. A dekoratívan felfogott fejrészek egységesen kezelt felülete, a nyakrész reális alakja nincs összhangban a kompozíció többi, a természetben igen jellegzetesen karakteres tömegével. A gerinc lágy vonala, a farok lendületes íve, a túlzottan rövidre mintázot lábak, nemcsak az összhangot rontják, hanem az állat erejét és szépségét tükröző formákat úgyszólván teljesen eltorzítják. A témában rejlő gazdag kompozíciós és plasztikai lehetőségekkel nem bírt a művész megbirkózni. A reálisabb felfogás, az elvontabb konstruktív formai és szerkezeti megoldások jelenléte szétesővé tették a kompozíciót. A pályázat eredményes voltát bizonyítják a díjazott művek, amelyek előremutatnak a témák megválasztásában ugyanúgy, mint azon út keresésében, amely a korszerű porcelánplasztika kialakításához vezet. A porcelánszobrászattal kapcsolatban, a bevezetőben tett megjegyzésünkre, hogy az az iparművészeti kategóriába tartozó művészi produktum, ismét visszatérünk. A porcelánplasztika eltérően más ilyen kisplasztikái jellegű műfajoktól, szemben a kővel, a fémmel, vagy akár a fával, nemcsak a gyártás, az előállítás módjában mutat lényeges különbözőséget, hanem abban is, hogy a tervezőművész gondolatának formábaöntésekor, a manuális mintázás során olyan méretekkel dolgozik, amelyek a kész porcelánműtől eltérően, megközelítőleg 1 /6-od részt nagyobbak. A zsugorodás törvényszerűen és arányosan megy végbe az égetések alkalmával, mégis a kész mű esetében a részletek gyakran eltérést mutatnak. A porcelántervezők ezt figyelembe véve készítik a szobrok gipsz formáját. — A pályázatnál is úgy tapasztaljuk, hogy a zsugorodás a kompozíciók finomabb, aprólékosabb részeit eltorzítja, más részeket a gipszmodelltől eltérően túlzottan esetlegessé tesz. Az ilyen nehézségek leküzdéséhez a szüntelen kísérletezés, a formák és arányok összhangjának kutatása és nem utolsó sorban az anyag törvényszerűségeinek tökéletes ismerete szükséges. A porcelán anyagának alkalmassága plasztikai művek megjelenítésére magában még nem jelent semmiféle művészi értéket, az csak akkor lesz azzá, amikor a tervező gondolatának művészi formájú kifejezőjévé válik. Az újabb törekvések irányába való haladás jelentheti a korszerű porcelán