A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Molnár László: A Herendi Porcelángyár jubileumi szoborpályázata

2. Jakab Zoltánné: Ágnes 2. Frau Jakab: Ágnes 2. Mme Zoltán Jakab: Ágnes 2. Золтанне Якав: Агнесса. pályamű érkezett. Közülük a bíráló-bizottság 11 darabot nem talált díjazásra alkalmasnak. A pá­lyázatból kirekesztett művek nagyrésze külön­böző állatfigurákból kialakított kompozíció volt. Az elfogadott és értékelt hét mű közül öt olyan figurális kompozíció, amely egy, vagy két alakos, egy lovas csoportozat, egy pedig fekvő bikát ábrá­zol. Az előírásnak megfelelően valamennyi pálya­művet gipszben mutatták be. Díjazott művek. A 23-as számú Kettős-fntó ( 1. kép) kompozíció ter­vezője Demjén Imre, a legnehezebb feladatok egyi­kére vállalkozott a kétalakos kompozíció létrehozá­sakor. A 36,5 cm. magas, két fiatal futó fiút ábrázoló csoportozat elhelyezése a sima felületű, tégla formá­jú alapon a futás ma gávalragadó, sodró mozdulatait eleveníti meg. A plasztikai csoport egy nézetre kom­ponált, de annak ellenére az más nézetből is gazdag ritmusú mozgást, a testrészek harmóniáját mutatja. A levegőben lendületet kifejező kezek és lábak elhe­lyezése, egymáshoz való viszonya az ismétlődő moz­gások ritmikus sora teszi a kompozíciót gazdaggá. A mintázás egységes felfogása az egész csopor­ton kifejezésre jut. Azonban a „stilizáltság" olyan nagy mértékben túlhajtott, hogy a jellegzetes test­formák és testrészek, a törzs, a karok és lábak min­tázásakor a szerző teljesen figyelmen kívül hagy­ja az emberi test reális arányait, illetve ezeket is alárendeli a stilizáló módszerének. Jelen formájá­ban a kompozíció teljesen kiérlelt, de a felületek formai kialakításának fogyatékosságai miatt csak vázlatnak tekinthető, ami levon a mű értékéből és felhívja az alkotót annak teljes befejezésére, va­lamint arra, hogy ne elégedjék meg fél- vagy rész­let eredményekkel. A merész szerkezetű kompo­zíció és a téma alkalmas porcelánban való kivite­lezésre, még abban az esetben is, amikor nehézsé­gekkel is meg kell küzdeni a gyártás során. Ez is bizonyítja, hogy a korszerű porcelánplasztika lét­rehozásánál az anyag biztosította nagyszerű lehető­ségekkel élni kell tudni a szobrásznak, kihasználva azt gondolatának, művészi mondanivalójának meg­valósítása érdekében. A 3-as számú „Ágnes" kompozíció (2. kép) ter­vezője Jakab Zoltánné. A pályázaton díjazott mun­kák közül egyik figyelemreméltó alkotás. A kissé terpesztett lábakon álló vertikális felépítésű 28 cm. magas kompozíciót, annak statikus jellegét a két enyhén ívelő kar, valamint a kezek között el­helyezett simaformájú ovális alakú tál bontja meg. A karok lendülete a szimmetriából alig téríti ki az egész felépítést. A ritmikus mozgás a test közép­méretétől felfelé ezáltal teljesen zárt egységet ké­pez, így külön kompozícióként válik el a test al­só részétől, amely minden reális formát mellőzve kúpszerű idomra emlékeztet. Az egész kompo­zíció felfogása első látásra megkapó, azonban a részletekre is kiterjedő vizsgálódás feltár néhány olyan alkotói problémát, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Elsősorban a plasztikai egység kérdését vitatjuk. Előbb már említettük, hogy a tállal határolt testrész felfogásában teljesen eltér az alsórésztől. Míg az utóbbi tömören felfogott for­mába burkolt felület, addig a felső, a meztelen tes­20* 307

Next

/
Oldalképek
Tartalom