A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)
Kéry Bertalan: A pápai keménycserépgyár története
magasabb létszámú, tágabb keretek között működő, tetemesen nagyobb üzleti forgalmat lebonyolító pápai gyár és a tatai között. Amikor a gyár Winter Mátyás halála után szinte vezető nélkül marad, kapcsolatot teremt Drachsitz-cal, befolyást szerez az üzleti részben. Kihasználja annak ingatag jellemét, gyengekezűésgét és elvállalja a kintlevőségek behajtását. 1834. augusztus 14-én átveszi gr. Esterházy Pál 10 000 ft-os és 2 db 2000 ezüstforintról szóló adóslevelét, ez az összeg azonban, amennyire megállapítani tudjuk, nem folyik be a gyár pénztárába, sőt 1835. április és júniusában Fischer nyújt 2500, majd 2000 pengőforintos kölcsönöket. 1835. december 1-én Drachsitz ugyancsak Fischer Móric kezébe juttatja Kis Ernest 20 000 váltóforintos egyezőlevelét és 1836. május 19-én további 3 db összesen 6 300 ezsütforintos adósleveleket, 26 amely napon a Mórótz Józseftől vett házat is megvásárolja özvegy Winternétől és Drachsitztól 7000 pengőforinton, 6 000 pengőforint előzetes lefizetése mellett. 27 Teljesen homályos és ki nem deríthető, hova fordította Drachsitz János a tetemes összegű pénzeket, amelyeket ha nem is a névlegesen szereplő summa szerint, hanem bizonyos haszon fenntartása 31. Asztali ecet-olajtartó készlet I. M. ltsz. nélkül. 31. Essig und Ölbehälter als Tafelbesteck I. M. ohne Inv.-Nr. 31. Huilier de table. Musée des Arts Décoratifs. Sans n° d'inv. 31. Настольная гарнитура для уксуса и масла, БМПИ, без инв. номера. 252 30. Tálca I. M. ltsz. 10. 949. 30. Tablett I. M. Inv.-Nr. 10. 949 30. Plateau. Musée des Arts Décoratifs. № d'inv. 10. 949 30. Поднос, БМПИ, Инв. № 10. 949. mellett Fischertől kézhezkapott. Amikor 1837. március 5-én 46 éves korában hirtelen halála bekövetkezik, a gyár a csőd szólén áll. Felesége (Winter Anna) már előbb elhunyt, 3 gyermeküket özvegy Winternó neveli, aki most, az eddigi könyvelőt, Rikotty Károlyt bízza meg az üzem igazgatásával. Forgótőkéről már nem lehet beszélni, a befolyó jövedelem alig haladja meg a munkások fizetését. A pár éve még jómódú özvegy apró kölcsönök felvételével segít magán. Végre is az 1837. augusztus 31-én Fischer Móriccal tett „általános és szoros számvetés" után 1837. szeptember 23-án évi 5000 vft. haszonbér és 5000 vft. „Leikauf" adás mellett bérbeadja Fischernek a gyárat. Az összetört öregasszony biztos körülmények között szeretné eltölteni azt a pár évet, ami még életéből hátravan. Azonban rosszul választott. Fischerben szinte mániákus törekvés él, minden körülmények között anyagi alapra szert tenni és megszerezni egy kerámiagyártó üzemet. A további eseményekről Winternének az uradalomhoz írt panaszos leveléből értesülünk. Ha beállítása kétségkívül egyoldalú is, mert végső kétségbeesésében mindenért Fischert okolja; de kétségtelen, hogy az nem válogatott az eszközökben és pillanatig sem habozott törekvéseit az özvegy igazságára való tekintet nélkül nagyonis egyenes úton, erőszakosan érvényesíteni.