A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kéry Bertalan: A pápai keménycserépgyár története

20. Tányér I. M. ltsz. 20 734. 20. Teller I. M. Inv.-Nr. 20. 734 20. Assiette. Musée des Arts Décoratifs. № d'inv. 20. 734 20. Тарелка, БМПИ, Инв. 20. 734. munkaterem, festőterem, mázazó, csomagoló, öt nagy és négy kis égetőkemence, iszapoló, zúzó, több kózimalom, szárítószoba, laboratórium-szoba, két nagy raktár és több kisebb tároló helyiség, irodaszoba, Winterék lakóháza. Ez évben kezd egy lóhajtású malom építéséhez, a zúzót és törőt fogja ez működtetni és kilenc ember munkáját akarja így megtakarítani. Az 1819-es munkáslétszám 51 fő: üzemvezető (Werkmeister) 1 intéző 1 ellenőr 1 könyvelő 1 elárusító 1 massza előkészítő 1 edénykészítő 10 kék-festő 2 zománc-festő 1 égető 3 hibajavító asszonyok 5 üvegcserép mosó asszonyok 2 iszapoló 1 segédmunkások a kézimalomban és egyéb munkához 20 ács, a ládák és rekeszek készítésére 1 Kilenc év telt el, amióta Winter Mátyás kézbevette a gyárat, kilenc munkás és küzdelmes esztendő, s ezidő alatt alapjában véve kialakította a gyár következő időszakára jellemző arculatát. Termékeivel a lehetőségek adta határokon belül egyéni hangot ütött meg : vaskosabbak, ízesebbek, nem annyira a külföldi, vagy hazánkban pl. a kassai gyártmányok franciásan kecses megjelenésű formáit követik, áttörések, kosárfonat-dísz halmozását. Kunits Mihály, hazánk topográfiai leírásához adatokat gyűjtve, 1819 késő őszén felkeresi a gyárat és 1824-ben megjelent művében számol be a látottakról. Párhuzamot von a Monarchia más keménycserépgyárai — amelyek közül több korábban és kedvezőbb viszonyok között kezdhette meg és folytathatta működését —és a pápai között, mérlegelésében pedig arra az eredményre jutott, hogy 21. Tányér I. M. ltsz. 1724. 21. Teller I. M. Inv.-Nr. 1724 21. Assiette. Musée des Arts Décoratifs. № d'inv. 1724 21. Тарелка, БМПИ, Инв. № 1724.