A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Éri István: Beszámoló a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság 1965. évi munkájáról

1965 április 1.-vel Vajkai Aurél tudományos főmunkatárs nyugalomba vonult, ettől az időtől fogva mint részfoglalkozású részese a múzeumi munkának. Vaj kai Aurél a második világháború előtt egy esztendeig, majd 1950-től tizenöt esztendőn keresztül volt a Bakonyi Múzeumnak előbb igazgatója, majd munkatársa. Tevékenysége azonban a Bakony, illetőleg a Balatonkörnyék néprajzának s azon túl helytörténetének kutatásában jóval korábbról kelteződik. 1938-tól több éven át a Balatoni Múzeumban is dolgozott. Szerteágazó, a népi építkezés, gyógyászat, szőlőművelés stb. területére kiterjedő munkássága révén a század elején igen intenzíven indult néprajzi kutatómunka szerves folytatójaként jelentette meg tanulmányait, önálló köteteit. Szentgáli monográfiájának első kötetével kandidátusi fokozatot nyert. Ugyanakkor Vajkai a balatoni népművelés specialistájaként is számottevő szerepet játszott az elmúlt évtizedekben. Reméljük, hogy nyugdíjbavonulása után is folytatja mindkét irányban munkásságát, ezért a Balatoni Múzeumban lezajlott kis ünnepségen tevékeny pihenést kívántunk neki. Nyugdíjazása alkalmával a Művelődésügyi Minisztérium a „Szocialista Kultúráért" kitüntetést adományozta Vaj kai Aurélnak. A Megyei Tanács VB megértő támogatása révén a Bakonyi Múzeumban 1964-ben megnyílt két muzeológusi státus mellett további két fiatal muzeológus beosztott tanárként működött intézményünknél. Különböző okokra hivatkozva 1965 szeptembere és októbere között a négy fiatal közül áthelyezéssel Németh Péter Nyíregyházára, Kelemen Márta Szekszárdra és T. Péter Márta Budapestre távozott, míg Tóth Sándor szerződéses állását felbontotta. Fiatal munkatársaink egyetemista koruk óta vettek részt a Bakonyi Múzeum tudományos és népművelési tevékenységében s abban szép eredményeket értek el. Családi és anyagi okokon kívül személyi, tudományos ambícióikat is érintő sérelmeket felemlítve, részben az ügyet a sajtóban is tárgyaló cikkek, részben a múzeum igazgatójának már a nyár folyamán előadott javaslata alapján az üggyel 1965 decemberében bizottság foglalkozott. Az eltávozott és visszamaradt munkatársakon kívül a minisztérium Múzeumi Főosztálya s a VB Művelődési Osztálya s mások jelenlétében megtárgyaltuk a távozást kiváltó okokat. A bizottság a fiatalok eltávozását meggondolatlan, illetőleg indokolatlan cselekedetként minősítve az ügyet lezárta. 24 1. Gyűjtemény gyarapítás a) Régészeti gyűjtést, tervásatási hitel hiányában, ugyanakkor a régészeti topográfia terepbejárási és feldolgozási teendői miatt a felmerült leletmentésekre korlátoztuk. Befejezést nyert az OMF megbízásából végzett felsőörsi románkori templom felkutatása és feltárása (Tóth S.). Csajágon a vasútvonal építése közben előkerült római szentély kőfaragványait gyűjtöttük be (Kelemen M.). Veszprémben az Államigazgatási Iskola (v. Szeminárium) pincéjében őskori és koraközépkori leletanyag került elő (Kelemen M. — Tóth S.). Akaiiban a vasúti töltésen végzett földmunka során egy korabronzkori magányos sír gazdag anyagát gyűjtöttük be (Kelemen M.). Balatonfüreden a Kossuth utcában telefonkábel fektetés közben előkerült XII —XIII. századi éremleletet találtak (ÉriL). A MTA tervásatási hiteléből Török Gyula Halimbán folytatta az avarkori temető feltárását, míg Nováki Gyula Bakonyszentlászlón folytatta földvárkutatását. Ezenkívül Valter Ilona az OMF munkaterve alapján a balatonfüredi templomrom s az alatta fekvő római villa maradványainak feltárását fejezte be. Jelentős mennyiségű s helyenként értékes egyedi tárgyakat is eredményező leletanyag került be a veszprémi járás régészeti terepbejárásai során. Ezt a munkát Torma István muzeológus és Horváth Jolán gyakornok közreműködésével kb 2—2 hónapi időtartamban a Bakonyi Múzeum két fiatal régésze (Kelemen M. és Németh P.) végezte. A leletmentések és terepbejárások eredményeként begyűlt anyag leltározott. b) Néprajzi gyűjtés, részben Vajkai A. nyugdíjazása miatt is, szinte alig volt. A nyári gyakorlaton résztvevő debreceni néprajzos egyetemi hallgatók (Dám L. és Törő L.) részben a múzem negatívtárát, céhiratanyagát rendezték, részben a népi műemlékekkel kapcsolatos munkákat végezték. Vajkai A. falukutatásban vett részt. c) Iparművészeti és képzőművészeti gyűjteményünk, főleg a vásárlási keret szűkreszabott volta miatt, csupán néhány herendi, városlődi és bakonybéli kerámia, üvegtárgy megszerzésére, korlátozódott, illetőleg a felszabadulási kiállításon bemutatott néhány szoborvázlat megszerzése útján gyarapodott. d) Helytörténeti, méginkább adattári gyűjteményünk a veszprémi Petőfi Színház folyamatos nyomtatvány- és fotódokumentumanyagának begyűjtésén túl, a már említett műemléki adattári, nyilvántartási anyagba került levéltári cédulák-