A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Mihalik Sándor: Dunántúli keramikus családok

Dunántúli keramikus családok Dunántúlon, a magyar művészi kerámiagyártás immár két évszázad óta klasszikus földjén, az Esterházy családnak 1760 táján egyszerre két tagja is tesz egyidőben kísérleteket arra, hogy a Mária Terézia és Loiharingiai Ferenc uralkodópár bécsi porcelán és holicsi fajánszgyáraival szembeszállva, birtokaikon porcelán és művészi fajánszt gyártó műhelyeket keltsenek életre. Herceg Esterházy Pál az ország akkori nyugati végeiben, Lánzséron vagy Lakompakon óhajtotta 1760 közepén a porcelángyárát állandósítani, ugyanakkor gróf Esterházy József pedig Tatán, az ispánudvar egyik régi tehénistállóját bocsájtja egy létesítendő fajánszgyár céljainak megvalósítására. Amíg a Lánzsér-lakompaki porcelángyártás terve valószínűleg Esterházy herceg korai halála miatt eltemetődött, addig nagy nehézségek és hoszszas küzdelmek során a tatai fajánszgyár ügye előrehaladt. Még 1761-ben is nagyban foglalatoskodnak a gyári célra átengedett épület alakításán, de a remények csakhamar szétfoszlottak. Emiatt 1762 első negyedével a holicsi gyárból átszerződtetett Pfeiffer Sebestyén próbálkozásait leállították s hosszú szünet után csak 1768-ban fognak újra hozzá Tatán művészi kerámia gyártásához, az ismét Holicsról érkezett Pram András, Schweiger Antal és Deutscher Pál mesterek összefogásával. Azonban a tatai gyár e működési szakasza is igen zavaros volt. Alig egyéves működés után vezetőjük, Pram András, megszökött. A magukra maradt mesterek hősi erőfeszítéssel mégis tovább küzdenek és sikerült is kivívniuk, hogy 1770 kora tavaszától 3 évre magát Hermann Sándort, a holicsi gyár vezető beosztásában működő kiváló szakemberét szerződteti át gróf Esterházy Ferenc uradalmának vezetősége a tatai gyár élére. Nem is teljes két évi tatai működés után 44 éves korában azonban elhunyt örökét először még az idősebb Кипу Domokos holicsi gyártásvezető halálával özveggyé vált és Hermann Sándor elhunytával újra megözvegyült Frank Krisztina vette át. 1772 végétől az özvegy áll a tatai fajánszgyár élén, majd 16 évi működés után veje, Schlögl János György kezébe kerül a gyár. A reánk maradt művészi szép készítmények igazolják, hogy a holicsi nagy gyár után rangban, teljesítményben és nívóban a tatai a második a magyarországi gyárak sorában. Sok tekintetben felülmúlja az ifjabb Кипу Domokos 1786 táján alapított budai kerámiai műhelyét. Nemcsak József nádor dicsérte meg a tatai gyárat, hanem a napóleoni hadakozások veszedelmes szakaszaiban a Magyarországra menekülő uralkodó és az uralkodóház tagjai is. A Holicsról szintén elmenekült s Magyarországon tanulmányútat tett gyárvezető is hasonlóan a legnagyobb elismeréssel és megbecsüléssel nyilatkozott a tatai gyár teljesítményeiről. Amíg a Tatán létesült művészi fajánszgyár Holies után az ország második nagy gyárává nőtt, addig a bécsi palotája kertjében végzett porcelángyártási kísérletei miatt az illetékes legfelsőbb körök, sőt magának Mária Teréziának rosszallásával illetett, súlyosan megdorgált gróf Batthyány Tivadar — a hatalmi úton beszüntetett bécsi porcelánkészítési próbálkozásai után — a komárommegyei Béren, a mai Kisbér-ben volt birtokán fehéragyagból dolgozó fajánszgyár berendezésével élte ki a kerámiagyártás iránti szenvedélyét. 1786-ban említik először fabrikáját, amely talán ennél korábbi időkben is működött már. Állítólag még 1805-ben is dolgoztak benne s így feltehető, hogy csupán gróf Batthyány Tivadar 1812-ben bekövetkezett halálával kapcsolatban szüntette be működését.

1 Az egykori források „weiss irdene Majolik fabrik"nak nevezik, ami a termékek fajtájáról némi tájékoztatásul szolgál. Erre azért is fel kell figyelnünk, mert készítményei közül egyetlen hitelt érdemlő darab sem bukkant mindezideig elő. 1 Schneller és Posibichal A XIX. század első éveiben, a tatai fajánszgyár még virágzó korszakában, Pápa városában kísér221