A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

58. A Veszprém megyei céhkorsótípusok kronológiája. (dr. Nagy László összeállítása.) 58. Chronologie der Zunftkrugtypen im Komitat Veszprém Zusammengestellt von Dr. L. Nagy) 58. La chronologie des types de chopes de corporation du comitat de Veszprém (établie par László Nagy) 58. Хронология типов кружек гильдий комитата Веспрем (Составил: Др. Ласло Надь). gombolyaggal, végül a már említett vetőfa. A fill alatt, erősen plasztikus kiképzéssel, rokka. Jobboldalt, a végén drótokkal kirakott, két részből álló, különböző hosszúságúra állítható feszítőfa (porong), amely a szövet, vagy vászon egyenlő szélességben tartására szolgált, majd egy teljes szövőszék mintája, fölötte három tekercs vászon és nyolc gombolyag fonal, végül két, függőlegesen elhelyezett pálca (?). A takácsszerszámok ábrázolása szempontjából érdekes még a vaszari céhkorsó (1778., függ. 26. — 21. kép), amelyen a háromféle vetélőn, vetőfán és négylábú ún. békarokkán kívül még három különféle takácsszerszám alakja is látható egymás alatt, sajnos, erősen stilizáltán, s így azonosításuk meglehetősen problematikus. A felső, kefe- vagy fésűszerű szerszám, amely nyéllel van ellátva, a nagyvázsonyiak 1740-es (függ. 10. — 9. kép) korsóján is felismerhető. Valószínű lendergáló,

94 a len bugájának letépésére használt eszköz. A vázsonyi korsón, ezenkívül még két ismeretlen rendeltetésű horgos kapocs is található. A pápai szűrszabó ifjú társaság korsóját (1799., függ. 35) egyetlen hatalmas, nyitott olló díszíti, zsinórszerűen kidolgozott szívkeretben. Ugyancsak nyitott olló és két férfialak képe látható egy másik, 1845-ből származó szűrszabó legénytársasági korsón (függ. 67), a palotai szűrszabókén (1862., függ. 74) azonban már nincs semmiféle szerszámábrázolás. A devecseri szabócéh 1761-ből való korsóját (függ. 19. — 16. kép) lefelé nyitott élű olló és hatalmas gombostű díszíti. A veszprémi szabócéh 1780-as korsójának (függ. 28. — 23. kép) közepét két oroszlán által tartott hatalmas olló foglalja el. A nyitott olló élei között nagy, díszített fejű gombostű (vagy valamilyen más szúrószerszám ?), fölötte pedig jobbról és balról vasaló, cérnagombolyagok, tűk cérnával és mérőléc helyezkednek el. Bolla Mihály tapolcafői (?) szabómester kis céhkorsóját (függ. 95) ugyancsak — igen kezdetlegesen ábrázolt — nyitott olló díszíti. A több különféle iparágat egyesítő, ún. vegyescéhek korsóin természetesen még több szerszám és 184 ffflf 1761 1770 1770 1777 ffft 1780 1781 1797 1800 flfff 1806 1811 1814 1814 készítmény képe jelenik meg. így pl. a herendi vegyescéh korsóján (1878., függ. 82) többek között csizma, perec, üllő, kalapács, kulcs és kocsikerék látható. A bándi vegyes ipartársulatéra pedig (1888., függ. 85) a kiöntőcsőr alá elhelyezett kis feszület alatt kocsikerék, gyalu, keretesfűrész és egyéb bognárszerszámok, a kétoldalt elhelyezett szívalakú keretbe pedig csizma, musta, hordó, kádárfakörző (54. kép) harisnya, üllő, kalapács, patametsző, üveg és tekegolyó (?), a kereten kívül pedig perec és bicskia domború ábráit rakta fel vaskos, primitív technikával a korsót készítő fazekasmester. A céhkor só feliratai általában karcoltak, a XVIII. századbelieknél azonban még gyakran találkozunk domborított betűkkel és évszámokkal, leginkább a dátumoknál (vázsonyi vargacéh 1725., függ. 7, veszprémi csapócéh 1733., függ. 8, vázsonyi kovácscéh 1743., függ. 11, cseszneki takácscéh 1746., függ. 15, ismeretlen fazekaskorsó 1767., függ. 21, veszprémi takácscéh 1800., függ. 36). A XIX. századiak közül csak a veszprémi német lakatosok, órások és fegyverkészítők korsóján (1829., függ.