A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók
47. Balatonfőkajári bognár,- asztalos,- lakatos- és kovácscéh korsója. 1847. 47. Krug der Wagner-, Tischler-, Schlosser- und Schmiedezunft von Balatonfőkajár 1846 47. Chope de la corporation des charrons, des menuisiers, des serruriers et des forgerons de Balatonfőkajár 1847 47. Кружка гильдии каретников, столяров, замочников и кузнецов с. Балатонфёкаяр 1847 г. dárka díszíti, mint a központi emblémát kitöltő díszítőmotívum, a peremartoni, berhidai és kiskovácsi takácscéh 1814. évi korsóján (függ. 42. — 32/a kép) egy-egy szépen kirajzolt népies formájú galamb karcolt rajzolata látható, a kétoldalt elhelyezett, ugyancsak sgraffiato technikával bekarcolt virágok fölött. Érdekes és jellegzetesen népi madár-ábrázolás látható a szentkirályszabadjai (vagy vörösberényi) bírák és „esküdturaimék" korsóján is (függ. 13. — 12. kép), ugyancsak virágdíszek közé bekarcolva (1744). A természetes és címerállatok között középhelyet foglal el a szarvas. Két természetes szarvas díszíti a veszprémi fazekascéh 1863-ban készült korsóját (függ. 76. — 49. kép). Ugyancsak egy-egy szarvas látható a szentgáli takácscéh 1869-ből való korsóján is, (függ. 81), de itt már nyilván a szentgáli nemes királyi-vadászok ősi címerállatával állunk szemben. 3. A céhek vallásos színezete a középkor után erősen lecsökkent, de Mária Terézia királynő uralkodása alatt, aki központilag nyúlt bele a céhek életébe, ismét előtérbe került vallási szerepük. Ezért a XVIII. és XIX. század céhkorsóin is felfel bukkannak az egyházi jellegű motívumok. A Veszprém megyei céhkorsók egyházi vonatkozásokban viszonylag szegények, aminek nyilván az a magyarázata, hogy a megye lakossága felekezeti szempontból igen vegyes képet mutat. A veszprémi csapók 1733-as korsóján (függ. 8) külön kidomborított keretű Krisztus-monogramm van bekarcolva (I. H. S. betűk, kettős kereszttel), ezenkívül a bándi vegyes ipartársulat 1888-as korsóján (függ. 85) látható közvetlenül a kiöntő alatt kis feszület. Hasonlóképp feszület díszíti a szentgáli katolikus olvasókör 1903. évi (függ. 87) korsóját is. Ezzel szemben a katolikus Zala és Somogy megye céhkorsóinak legnagyobb részén elmaradhatatlanok a vallási vonatkozású, figurális ábrázolások ; feszület (Sümeg 1865.), 76 Krisztus-monogramm (Zalabér 1770.), 77 feszület Mária és Szent János alakjával (Karád 1750., 78 Szántó 1752., 79 Búcsús'zent ászló 1793., 80 Tapolca 1839. 81 ) szívből kinövő kereszt stb. Veszprém megyében a református községekben viszont gyakoriak a zöld, ólommázas eklézsiakorsók, amelyek kifejezetten céhkorsóalakúak és nagy ságúak, ós a céhmester, vagy atyamester neve helyett rendszerint a készíttető kurátor nevét viselik. Ilyen pl. a szentkirály szabadj ai református eklézsia 1780-ban készült korsója (függ. 27. — 22. kép), amelynek egyetlen figurális dísze a református egyház egyik jellegzetes emblémája, a kehely. 4. A céhkorsókat díszítő motívumok zöme, kisebb részben geometrikus, nagyobb részben virágos, leveles, indás. A geometrikus díszítő elemek inkább karcoltak, a virágos, leveles, indás díszítések mindkét technikával készültek. A geometikus díszítések közül a legegyszerűbb a körbefutó, vízszintes, karcolt, egyenes, vagy hullámos csík (veszprémi vargacéh 1750., függ. 17. — 14, 14/a és 14/b kép) és a két vízszintes vonal között ferde, egymással párhuzamosan körbefutó vonalkázás (vázsonyi kovácscéh 1743., függ. 11. — 10. és 10/a kép., ismeretlen fazekascéh 1767., függ. 21), a domborművesek közül pedig a körbefutó gyöngy díszítés. Általában inkább a XVIII. század 175
