A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

32., 32

/a. Peremartoni, berhidai és kiskovácsi egyesült takácscéh korsója. 1814. 32., 32/a. Krug der vereinten Weberzunft von Peremarton, Berhida und Kiskovácsi 1814. 32., 32/a. Chope de la corporation réunie des tisserands de Peremarton, de Berhida et de Kiskovácsi 1814 32., 32/a. Кружка объединонной гильдии ткачев ce. Персмартон, Берхида и Кишковач 1814 г. csempék készítésének technikájára vezethető viszsza. Ez a középkori reminiszcencia érződik ki a domborműves, zöldmázas céhkorsókból,

65 bár ezek általában csak a XVIII. században jönnek divatba.

66 A XVIII. század folyamán a céhkorsók domborműves díszítése egyre erősebben fejlődik és terjed, úgyhogy a század második felére már majdnem általánossá válik, a XVIII —XIX. század fordulójára pedig teljesen uralkodóvá lesz. Nem helytálló tehát A. Haberlandt-nak az a megállapítása, hogy a mesterségeket megjelenítő, domborműves fazekas-technika csak a XIX. században lép fel. Lehet, hogy az egykori Nyugatmagyarország területére ez a jellemző, de a Veszprém megyei és általában a belső dunántúli céhkorsók domború, céhjelvényes emblémái — mint láttuk — már a XVIII. század elején megjelennek, ha nem is olyan gazdagon és plasztikusan, mint később a század végefelé és a XIX. század első negyedében. A XVIII. század derekén tehát a domborműves díszítőtechnika veszi át a vezető szerepet. Egyre kevesebb karcolt díszítést találunk, míg végülis a karcolás területe kizárólag a feliratokra zsugorodik össze. De azért helyenként még a XIX. század ele165