A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

árnyalatokat mutatják a legsötétebb méregzöldtől (mencshelyi bognárcéh 1815., függ. 44) és barnástól (balatonfőkajári bognárcéh 1774., függ. 24.), a világossárgás halványzöld színig. Némelyik erősen foltos (nagyvázsonyi kovácscéh 1743., függ. 11., veszprémi fazekascéh 1770., függ. 22, palotai fazekascéh 1777., függ. 25), vagy márványos (bakonyszombathelyi vagy ceszneki takácscéh 1781., függ. 29). Van olyan, amelyiket egész világoszöld, majdnem fehéres lefutó csíkok élénkítenek (veszprémi fazekas 1863., függ. 76). A veszprémi tobakcéh (1824., függ. 51. — 39. kép) és veszprémi német lakatosok (1829., függ. 54. — 41. kép) korsói halványkékeszöld árnyalatúak. Minden valószínűség szerint óntartalmú mázzal vannak fedve és egyugyanazon mester munkái. Az óntartalmú fedőmáz elnyomja a domború díszítések éleit és a korsónak hideg, kemény külsőt ad. Ezzel szemben az ólommáz minden kis mélyedésbe behatol, a kiemelkedő részekről lefolyik, a mélyebb részekben összegyűlik, így a vastagabb réteg megsötétedik, a kiemelkedő ékítmények pedig világosabbak maradnak, ami által a korsók plasztikus díszei árnyékoltabbá és még kiemelkedőbbé válnak.

62 Néhány korsón, fekete mázzal emeltek ki egy-egy motívumot, mint pl. Vilonyai Pap Mihály korsóján szárnyait (1744., függ. 14. - 13. kép), a balaton30., 30/a. Várpalotai kovácscéh korsója. 1808. 30., 30/a. Krug der Schmiedezunft von Várpalota 1808 30., 30/a. Chope de la corporation des forgerons de Várpalota 1808 30., 30/a. Кружка гильдии кузнецов с. Варпалота 1808 г. főkajári bognárokén (1774., függ. 24. — 19. kép) a kocsikerék hátterét és a két tulipánbimbót, vagy a pápai csizmadiákén (függ. 88.) a csizmát. A zöld, ólommázas céhkorsók két fő díszítőtechnikája a karcolás és a domborműves díszítés. A XVIII. század első felére, de részben még egész a 70-es évekig, inkább a karcolásos (sgraffiato) technika a jellemző. A korsók hasát bekarcolt, geometrikus, vagy virág- és levélornamentikával látják el és csak a korsók hasának elején domborítják ki a szó szorosan vett értelmében a céhjelvényt, az emblémát, amely rendszerint a céh legjellegzetesebb munkaeszközét, vagy termékét ábrázolja. Ezenkívül legfeljebb az emblémát körülvevő keretet, vagy az évszámot képezik ki domborműves technikával. Jellegzetes példái a veszprémi bognárcéh 1721. évi (függ. 6. - 5. kép), a nagyvázso11* 163