A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

18., 18/a. Peremartoni külső csizmadiacéh korsója. 1770. 18., 18/a. Krug der Stiefelmacherzunft von Peremarton 1770 akadnak hasonló „céhkorsók". Érdekes bizonyíték ez is arra, hogy a Nyugattól átvett céhintézmény mennyire asszimilálódott a helyi, dunántúli magyar viszonyokhoz, hagyományai és külsőségei milyen széles körben terjedtek el, milyen mély gyökeret vertek a népszokások rétegében és hatásuk mennyire nyomon követhető a falusi közösségi szervezetek kialakulásánál. A „céhkorsóknak" ebből a legszélesebb értelemben vett csoportjából csak egy-egy példát mutatunk be, egy községi, egy egyházi és egy egyesületi korsót, az alak, a technika, a díszítőmotívumok és a formakincs teljes azonosságának igazolására. Ebből a 90 darab Veszprém megyei korsóból részletesen és pontosan kielemezhetjük a dunántúli tí18., 18/a. Chope de la corporation des bottiers de Peremarton 1770 18., 18/a. Кружка перемартонской внешней гильдии сапожников 1770 г. pusú, zöldmázas, domborműves, feliratos céhkorsók jellegzetes vonásait. A Veszprém megyei céhkorsókon kívül mintegy 120 —150 hasonló céhkorsótismerünk még : Zala, Somogy és Sopron megyékből egyenként 20 — 25 darabot, Vas, Fejér és Tolna megyékből 15—20 darabot, ezenkívül Baranyából, Győr- és Komárom megyéből Pest és Nógrád megye Dunántúlhoz közel eső területéről (Kalocsa, Ráckeve, Kiskunlacháza, Nógrádverőce) maradt fenn néhány hasonló típusú korsó. Távolabbról Hódmezővásárhelyről is ismerünk néhány XIX. századi zöldmázas, domborműves céhmihókot,

47 de ezek domborműves díszítése távolról sem olyan gazdag, mint a dunántúliaké. Sárospatakon is található hasonló típusú céhkanta, de ezek egyrésze alakjá155