A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

10., 10/a. Nagyvázsonyi (?) kovácscéh korsója. 1743. 10., 10/a. Krug der Schmiedezunft von Nagyvázsony ( ?) 1743 A céhek két legjellegzetesebb, nem közvetlen ivásra szolgáló díszes, nagy reprezentatív edénye tehát a céhkanna ós a céhkorsó volt. Az előbbi fémből készült, az utóbbi kerámia. Az ón-céhkannák az egész német nyelvterületen elterjedtek és a magyarországi városokban is sokfelé találkozunk velük. Magyarországon a gazdagabb, nagyobb, többnyire német jellegű városi céhek használták. A Felvidéken, a Dunántúlon, valamint az Alföld egyes vidékein viszont, főleg a kisebb mezővárosokban és falusi céheknél, a XVII, ós XVIII. század fordulójától kezdve, az ón és ólommázas cserépkorsók használata terjedt el. Az ónmázas, színes fajanszkorsók, amelyek eredetileg a habánok 148 10., 10/a. Chope de la corporation des forgerons de Nagyvázsony (?) 1743 10., 10/a. Кружка надьважоньской (?) гильдии кузнецов 1743 г. (újkeresztények) művei voltak, elsősorban a Felvidéken jöttek divatba és ezért az ottani, szlovák, német és magyar jellegű kisvárosi és falusi céhek korsói készültek színes, ónmázas habán, vagy inkább habános stílusban. Ezzel szemben a Dunántúl és néhány alföldi vidék, elsősorban magyarjellegű falusi és mezővárosi céheinek korsói a magyar népi fazekasság zöld, ólommázas cseréptechnikáját mutatják. A fémből készült céhkannák tehát egyrészt a gazdagabb városok, másrészt a német jelleg képviselői és ezenkívül jóval a XVII. század előtti időkre is utalnak, az ón- ós ólommázas kerámia céhkorsók viszont egyrészt a kisebb mezővárosok