A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kőhegyi Mihály: Két XVIII. századi vers a veszprémi református templom elvételéről

kénytelen volt egyenesen a kancellárhoz fordulni és bizalmasan felhívni figyelmét, hogy a püspök tönkreteszi az uradalmat, mert a régi jómódú, tehetős protestáns jobbágyokat kibecsüli földjeikből, házaikból, úgy hogy ezek javaikat elvesztegetve, kénytelenek elvándorolni s akkor helyükbe teljesen szegény külföldieket hozat . . ., máshol pedig a protestáns jobbágyok, minthogy leégett házaik felépítéséhez nem kaptak segítséget, kénytelenek voltak, szőlőiket is elhagyva, eltávozni ..." Századok, 1932. 332. Bakonyi János .Márkó telepítése és nyelvjárása. Bp. 1940. — J. Seemüller: Beiträge zur Siedlungsgeschich. te der Gemeinde Deutschdörferl — Nagytevel im Bakonyer Wald. Deutsche Forschungen in Ungarn, 1939. — /. Heil: Bevölkerungsverteilung und — bewegung im 18. Jahrhundert in den Komitaten Wesprim und Weisenburg. Buch der Deutsehen Forschungen in Ungarn. Bp. 1940. 309 - 319. 44 Magyar Kurir, 1796. III-IV. köt. 47. - Kováié J. István: Magyar református templomok. Bp. 1942. 304-305. 45 Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. Bp. 1959.1. 417. Zwei Gedichte über die Konfiszierung der reformierten Kircbe von Veszprém aus dem 18. Jahrhundert Verfasser bringt zwei Gelegenheitsgedichte, die die Konfiszierung der Kirche der reformierten Kirchengemeinde von Veszprém beklagen. Das eine wurde vom Prediger Martin Hosszúfalusi zur Erinnerung an den 14. Dezember 1716, den Tag der Konfiszierung der Kirche auf die Melodie eines bekannten Kirchengesanges (Szívem megalázván tehozzád megyek) geschrieben. Das andere Gedicht, dessen Verfasser nicht ermittelt werden konnte, entstand um das Jahr 1760. Der Sinn des allegorischen Gedichtes, das im wesentlichen das Thema des ersten wiederholt, ist klar. Außer der Vorführung der beiden bisher unbekannten Gedichte gibt Verfasser auch über die Geschichte der reformierten Kirche von Veszprém eine zusammenfassende Übersicht. Er weist nach, daß der Bau ihrer ersten Kirche 1627 begonnen und 1629 beendet worden ist. Nach der Konfiszierung ihrer Kirche im Jahre 1716 überführten die Reformierten ihre Toten zum Begräbnis nach Kádárba, Szentkirályszabadja und Nemesvámos. Nach der Veröffentlichung des Toleranzediktes des Josef II. durften sie ihre Religion wiederum ausüben und haben dann auch eine neue Kirche erbaut. Mihály Kőhegyi Deux poèmes du XVIII

e siècle parlant de la mainmise sur l'église protestante de Veszprém L'auteur publie deux poèmes de circonstance qui racontent la mainmise sur l'église de l'assemblée protestante de Veszprém. L'un fut écrit par le prédicateur Márton Hossziifalusi, pour commémorer le jour du 14 décembre 1716, jour de la mainmise sur l'église, aux accents d'un chant religieux bien connu (Le coeur humilié je par vers toi). L'autre poème, datant de 1760, est dû à un auteur anonyme. Le sens du poème allégorique est clair, dans l'essentiel il répète le thème du précédent. En présentant les deux poèmes jusqu' présent ignorés, l'auteur résume l'histoire de l'Église protestante de Veszprém. Il démontre que la construction de l'église fut commencée en 1627, et terminée en 1629. Après la mainmise, en 1714, sur l'église les protestants enterrèrent leurs morts dans le cimetière de Kádárta, Szentkirályszabadja et Nemesvámos. C'est après la parution de l'édit de tolérance de Joseph II que les protestants purent recommencer à pratiquer leur religion et bêtir une nouvelle église. Mihály Kőhegyi 137