A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)
Katona Imre: Egy habán tál Veszprém megyei vonatkozásai
A jobbágymesterek és az egykori anabaptisták szolgálata abban is eltért, hogy míg az anabaptisták elsősorban a földesúr igényeit, szükségleteit elégítették ki, s másod-harmadsorban a lakosságét, addig a jobbágymesterek a földesúrnak járó minimális szolgáltatási kötelezettségük mellett elsősorban külső megrendelőik igényeit elégítették ki. Az anabaptisták kollektív életmódjukból adódóan a lakosságtól, a jobbágy gerencsérektől elszigetelten dolgoztak. Ennek tulajdonítható, hogy mesterségük céhtitkai nem jutottak a jobbágy-gerencsérek tudomására, s így azok az anabaptisták hagyományos ízlésétől és technikájától nagyrészt függetlenül, sajátos ízlésben és technikai eljárásokkal dolgoztak. A Batthyány birtokon élő jobbágy-gerencsérek alkotásai mindvégig különböztek a habánok készítményeitől. Nemcsak a színezésben használtak a habánokétól eltérő mázféleségeket, hanem edényeik anyaga is más volt. Nemes Iszkázy Horváth Miklós és Sándor Zsuzsanna mindmáig fennmaradt tálja technológiailag is sajátos helyet foglal el a Nyugat-Magyarországon — de egyáltalán Magyarországon — készült edényeink között. A tál első pillanatra azonosnak látszik a habánok tál-típusaival. Nemcsak szélpereme és gömbölyített formája, hanem a fehér máz, az arra helyezett címerdíszek és a felirat is erre utal. A máztechnika habánok által alkalmazott módja azonban eltérést mutat ettől. Megfigyeléseink és az előkerült levéltári adatok egyértelműen új keresztényeknél tanult, de már ezek magas hőfokon történő mázégetési technológiáját sajátosan alkalmazó gerencsérben sejtetik a tál alkotóját. A mondottak alapján valószínűnek látszik, hogy a tálat Svarcz Fülöp keresztúri jobbágy új keresztényeknél tanult fia készítette, aki az 1660-as években Morvába visszaköltöző újkeresztények munkáját folytatta tovább. 101 Hazánkban a XVII— XVIII. században tevékenykedő újkeresztények emlékeinek vizsgálata minden bizonnyal még számos meglepetést tartogat a kutatóknak. Fontos feladat, hogy a fennmaradt tárgyakat a rajtuk levő monogramok, feliratok, címerdíszek, évszámok és díszítmények segítségével lokalizálni tudjuk, mert enélkül nem lehet fényt deríteni a hazánkban folyó XVII— XVIII. századi fajanszművességre. Katona Imre 125
