A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)
Katona Imre: Egy habán tál Veszprém megyei vonatkozásai
2. Részlet a tálról 2. Detail der Schüssel. 2. Détail de plat. 2. Деталь блюда. ismeretlen a magyar nemesi családok genealógiájában, úgy az Iskházy—Horváthokat sem találjuk benne. A család Veszprém megyei származása tehát mindaddig kétségesnek látszott, míg nem sikerült az Iskházy, vagy a Sándor család nyomaira bukkanni XVII. századi forrásainkban. Szalay Imre: Szalay Ágoston régiség-gyűjteményének ismertetése с tanulmányában ír ja: 16 „...a három cseréptál közül végre említésre méltó az, melyen tiszta fehér alapon NEMES ISKHÁZY HORVÁTH MIKLÓS SÁNDOR SUSANNA: 1768-fölírás s az illetők címerei láthatók". 17 Az 1768-as évszám nyilvánvalóan az 1678-as elírása, egyébként a szóbanforgó tárgy azonossága iránt nem lehet kétségünk. Sajnos, Szalay Imre leírásából nem derül ki, hogy apja, Szalay Ágoston kitől vásárolhatta a tálat. Részint Szalay Imrétől, részint más közléseiből tudjuk, hogy Szalay Ágoston gyűjteményének túlnyomó részét: a bábsütő mintákat, céhkorsókat és cserépedényeket egyaránt még soproni tartózkodásakor (1860—1863) szerezte Sopronban és közvetlen környékén. 18 Már önmagában ez a körülmény is igen figyelemreméltó, hiszen a tál provenienciájára következtethetünk belőle. Szalay Imre említett cikkéből tudjuk, hogy apja gyűjteményében volt még összesen 52 darab „történeti becsű" arckép is, „melyek rézre metszve Nádasdy mausoleumában is láthatók", s a „Sándor grófok rárói kastélyából származnak". 19 A tálon szereplő Sándor Zsuzsanna és az említett rárói Sándor-család között — melyet Szalay Ágoston a metszetek megszerzése végett felkeresett — első pillanatban joggal gondolhatnánk összefüggésekre, például arra, hogy a tál esetleg családi kapcsolatok révén Sándor Zsuzsanna hozzátartozói útján a Sándorok rárói (Győr megyei) kastélyába került. Ezesetbera a tál története, útja a készíttetőtől a múzeumig viszonylag könnyű szerrel követhető lenne. Kérdés, hogy a Rárót birtokló Sándorok és a tálon szereplő Horváth Miklósné Sándor Zsuzsanna családja között kimutatható-e rokoni kapcsolat? Már a XIX. századi lexikonból kiderül, hogy a Győr megyei Ráró ugyanannak a Sándor Móricnak volt a birtoka, mint a Komárom megyei Baj na, Gyermely, Szomor, Nagysáp, Sárisáp stb. Ráró a Héderváriaké, majd a Viczayaké volt, csak 1773-ban került Viczay Jób leányának Viczay Eszternek a tulajdonába, aki mint tudjuk, később Sándor Antal felesége lett. 20 Sándor Antal egyetlen gyermekének Vinczének volt a fia Móric (1805—1878), aki az ősi családi birtok, Bajna és tartozókai mellett a Győr megyei Rárót is birtokolta, ahol egyik kastélya állott. 21 Ebben helyezte el azokat a történelmi arcképeket is, melyeket később, az 1860-as évek elején Szalay Ágoston vásárolt meg. A rárói — ma már romjaiban sem látható — kastély és hozzátartozó uradalom a bajnai birtoktól való távolsága miatt nem tartozott a család kedveltebb birtokai közé, ezért Sándor Móric eladta báró Sina Jánosnak. Valószínűleg az eladást megelőzően került sor a kastély tárgyainak, értékeinek, köztük az említett festményeknek az eladására is. Ahhoz, hogy Sándor Zsuzsanna kilétét felfedhessük, tudnunk kell, hogy az Erdélytől Dunántúlig gyakran és több felé előforduló azonos nevű családok melyikéhez, illetve melyik ágához tartozott. Ha a családtörténeti szálak a bajnai Sándor családhoz vezetnének, a kutatás szempontjából szerencsés helyzet állana elő, mert a bajnai birtokos Sándorok biai levéltára az országos levéltárban fennmaradt 22 s így a család összeköttetéseire, kapcsolataira a levéltári adatok fényt derítenek. A bajnai Sándor család a Trencsén megyei Szlavniczáról kerül a XVII. században Nyitra és Esztergom megyébe. Trencséni, illetve Nyitra megyei szereplésük feltételezhetné a család habánokkal való kapcsolatait, hiszen a XVII. századi Trencsén, illetve Nyitra megyében számos habán kollektíva működött, köztük gelencsérek is. Ezesetben azonban a tál készítőjét nem a Dunántúlon, hanem a Felvidé-
