A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Patay Pál: A homokbödögi harang

A homokbödögei harang A Magyar Nemzeti Múzeum 1906 április 3-án egy harangot vett a Veszprém megyei Homokbödöge református egyházától. Feliratának tanúsága szerint 1656-ban öntötte Heroldt Baltazár pozsonyi harang-, ágyú- és szoboröntő mester. Magyarországi viszonylatban már maga a harang is műtárgynak tekinthető, öntőmestere sem jelentéktelen személy művészettörténeti szempontból, mégis, hogy vele foglalkozunk, annak oka főleg a harang története.

1 A harang 22 kg súlyú. Alsó átmérője 32, magassága, a fülek nélkül 26,5 cm (a fülek csonkák). Palástjának felső részén két ízléses, barokkos indás díszített sáv között az alábbi teljesen körbefutó, kiöntött nyomtatott nagy betűkből álló felirat látható: „GOS MICH BALTHASAR HEROLDT IN PRESBVRG." (Leltári száma: 26/1906.) Biztosra vehetjük, hogy e harang nem megrendelésre készült, különben rajta lenne domború, azaz a haranggal együtt kiöntött betűkkel az öntető község neve is. A homokbödögeiek készen vehették azt Herold műhelyében 1656-ban, vagy a következő években. A harangok beszerzésének ilyen módja különben igen elterjedt volt még a XIX. század első felében is.

2 A harang sorsának könnyebb megértése végett tudnunk kell azt, hogy a Pápa közelében, a Bakony lábánál fekvő Homokbödöge lakossága vallásfelekezet szempontjából vegyes és az is volt már a haharangvásárlás idejében is. Katolikusok, reformátusok, evangélikusok egyaránt lakták. Nem lényegtelen az sein, hogy lakosai nemeseik voltak, tehát vallási szempontból sem voltak földesúri önkénynek alávetve.

3 Hasonló, vegyes felekezetű, nemes községek esetében általános jelenség volt — akárcsak az alább is említendő Tokorcson, Répceszemerén, hogy nem valamelyik egyház, hanem a község összessége gondoskodott nemcsak a harang beszerzéséről, hanem a kezeléséről is,

4 különösen ott, ahol nem működött katolikus plébánia. Amint látni fogjuk, ez történt Homokfoödögén is. A harangok történetének tanulmányozása során különben is megfigyelhető, és bizonyos mértékben szinte a legújabb időkig nyomonkövethető, hogy harangra a múltban a faluinak, mint közösségn'k nagyobb szüksége volt, mint maguknak az egyházaknak. A mindennapi élet rendjét irányította a harangszó. Az óra használatának elterjedése előtt a napi események idejének jelzése végett volt szükség harangozásra. Ezzel jelezték a hajnalt, delet, estét, vagyis a munkához való felkészülést, ebédpihenőt, elnyugvást, nemkülönben az egyházi szertartások idejét is, vagy a haláleseteiket. De a harangok félreverése vész idején a falu felriasztására is szolgált. Üj harangjukat a homokbödögiek nem sokáig használhatták békességben. Alig 10 évvel a beszerzés után, a sümegi ferences rendfőnök kezdeményezésére, felsőbb parancsra, a vármegye tanukat idézett be Pápára, annak kivizsgálására, kik vették a harangot? jogosan használják-e azt a protestánsok? Minderről a vizsgálatnak alábbi fennmaradt jegyzőkönyve tanúskodik: „Én Túri István Nemes Veszprém Vármegjének Fő Szolga Birája és Hathalomi János Nemes Veszprém Vármegjének E&küttye, Eő Felsége parantsolattyábul ültünk le Sümegi Guargjannak Sz: Ferentz szerzetinek instancziájára bizonyság szedésére, hogy az minemű harangunk H. Bödögén mostan vagyon, kik attuk meg az árrát, azok így következnek, tudjáke vágj hallottaké az minémü fizetést tettek annak Laistromit, hogj kinél volna, kinél lenne hit szerént vallya meg, jam primus Testis Nobilis Stephanus Bartza, in possessione Bödöge, degens annorum circiter 66: Iuratus examinatus fassus est. Ad primum vallya hit után is ászt mondgja, hogj ezen Laistrom ezen Fatensnek kezénél volt, mellyet elvett tőle Péter András. Secundus Testis Nobilis Stephanus Damukos in possessione Homok Bödöge, degens annorum circiter 70: Iuratus examinatus fassus est vallya ugj mint az első. Tertius tstis Nobilis Georgius Kiki. in possessione Adász Tevel annorum circiter 80: Iuratus examinatus fassus est, vallya ugj mint első: quartus Testis Nobilis Iacobus Lamport, nunc in possessione Ho37