A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Patay Pál: A homokbödögi harang

dögén December Holnapnak 2kán Anno 1839 esztendő. Ns Pap István x, Ns Bersenyi Sándor x, N Kováts

1 Zsigmond, N Berzsenyi Zsigmond, N Kováts Mibal, Ns Tubán Pál x, N Kováts Pál, Ns Pap György x, Ns Fodor István sk kezeivel, Tóth János x egyházfi, N Berzseni Ferentz kurátor."

8 Ettől kezdve a harangot a reformátusok használták kizárólagosan. (Az evangélikusok még abban az évben, azaz 1839-ben Öntettek maguknak Győrött, Mendel János harangöntőnél egy 259 font súlú új harangot.)

!J Melléje 1844-ben

lü egy nagyobb, 166 fant súlyút

11 is beszereztek. Érdemes azonban megjegyezni, hogy e két harang egészen 1896-ig továbbra is a régi haranglábon maradt, az egykori közös használat emlékeként. A századfordulót követő években azonban a reformátusok nem érték be a régi és kis harangokkal. Ujaikkal, nagyabbakkal akarak hivalkodni (jellegzetes tünete a kapitalizálódásnak az egyházakban), s ennek érdekében az ősi Heroldt-féle harangot is átöntésre ítélték. Az akkori lelkész, Kelemen Zsigmond azonban átérezte e harang törétnelmi múltjának értékét és meg óhajtotta azt menteni. Felajánlotta tehát 1906 január 23-án kelt levelében az általa 25—30 kg-ra becsült harangot 100 koronáért a Veszprémvármegyei Múzeum Igazgatóságának. A Múzeum vezetősége rövidesen válaszolt: „A múzeum jelenleg nincs oly kedvező helyzetben, hogy az ajánlott árt elfogadhassa. De ha az egyház a harangot ércértékben — ami ca. 30 Koronának felelne meg — hajlandó lenne átengedni, akkor a múzeum a harangot megtartja."

12 Meg kell jegyeznünk, hogy az első világháború során elrekvirált harangokat a kincstár kg-ként 4,— К értékben váltotta meg. A lelkész most már a Magyar Nemzeti Múzeumhoz fordult. Rövid levélváltás után a Múzeum a kért 100 korona vételár ellenében gyűjteménye számára meg is vette a harangot. A harang történetének ismertetése után térjün ki az azt öntő mesterre, Heroldt Baltazárra is. Személyével és működésével nem e cikk foglalkozik elsőnek a magyar szakirodalomban.

13 Tudjuk róla, hogy Nürnbergben született, 1625-ben. Előbb Pozsonyban, majd Bécsben működött mint harang- és ágyuöntő, sőt mint szoboröntő is jeleskedett. Magyar területről több harangjának, sőt két általa öntött ágyúnak adatait is közölték. Ezeknél azonban ma már lényegesen több alkotásáról tudunk; közülük néhány napjainkig fennmaradt. Jelenleg ismert munkáinak sora —• időrend szerint — az alábbi: 1. 1648 Egyházgelle (Pozsony m, Csehszlovákia), rk. templom. —• Felirata: „Balthazar Herald hat mich gössen aus Feuer und Hicz bin ich ge(f)losen In Pressburg Anno 1648." n 2. 1650 Tata (Komárom т.), rk. plébániatemplom. — „ME FECIT BALTHASAR HEROLD IN PRESBVRG 16501." Átmérője 35,5 cm. Eredetileg a Kálvária kápolnában volt, onnan vitték át 1959-ben a rk. plébániatemplomba. Minthogy a Kálvária kapaina 1650 után épült, feltehetőleg oda is máshonnan kerülhetett. A harang ma is ép állapotban van. 3. Berényi György számára öntött 2 ágyú a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ltsz. 57.6495 és 57.6496. — „ME FVDIT BALTHASAR HEROLD IN PRES(burg)."

lü 4. 1651 Kocs (Komárom т.), réf. templom. — „Me fudit Balthasar Herold in Posoni Anno 1651." A harang sorsa ismeretlen, lehet, hogy 1747^ben a református templommal együtt a katolikusok vették birtokukba. Ma már nincs meg.

16 5. 1652 Mihályháza (Veszprém т.), réf. templom. — A harang közelebbi adatai Csaba István egykori mihályházi lelkész (1767— 1789 által vezetett „Memorialis" könyvből

17 ismeretesek: ,,... a mostani harang minden crucifixus vagy egyéb kép nélkül öntetett 1652-dik esztendőben ilyen inscriptióval: 'Me fudit Balhasar Herman 1652' amely harang, amint mostan élők Attyáiknak Traditiojábul mondják a Török háborúban a Marisaiban conserváltatott."

18 A harang egyébként 1898-ban tűzvészben elolvadt. 6. 1653 Zayugróc (Trencsén m, Csehszlovákia). —• „Aus Feuer und Hiitz bin ich geflossen, Balthasar Herold hat mich gössen in Pressburg 1653."

19 7. 1655 Nemeskér (Győr-Sopron т.), rk. templom. — „ME FECIT BALTHASAR HEROLDT IN WIEN ANNO 1655." Minthogy a templomot 1673-ig, majd 1683-tól az evangélikusok használták és csak 1732ben ment át végleg a katolikusok kezére, lehetséges, hogy eredetileg ez a harang is az evangélikusoké volt. A harang ma is megvan.

20 39