A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Mihalik Sándor: A Winschügel család szerepe a magyar kerámiagyártásban

edénykészítésnél még sűrűen és sok éven át fel­használták, kapcsolatai Holiccsal mégis megszakad­tak. Windschügel Pápán végleges otthonra lelt. Vinter Mátyásiban az őt megértő, terveit, törekvé­seit segítő társat talált, jó főnököt, kiváló képes­ségű gyártulajdonost. Windschügel, a maga által kiválasztott és Sankt-Pölten-ben, Holicson is vele volt társakból kitűnő együttest tudott alakítani. A pápai gyárat így csakhamar lábra állították s Wind­schügel megépíthette az ország nevezetességeivé vált pápai edényégető kemencéiket, amelyekhez hasonlatosak csupán — az ugyancsak ő általa épí­tett —Sankt-Pölten-iek voltak. Ilyen miliőben és ilyen légkörben sok vált való­sággá régi álmaiból és régi terveiből is. Már 1790­ben a magyar piacra kívánta juttatni „találmányok­kal készített" fekete bazalt, jáspis, porphyr, márvá­nyos készítményeit. Alig kétsígfs, hogy a megjelö­lések mögött az angol Wedgwood által feltalált, fémoxidokkal színezett kőedényféleségekhez hason­latos készítmények rejlettek. Ezeket a holicsi gyár­ban nem sikerült meghonosítania, bevezettetnie, holott éppen ő volt az ottani — (de csak kénsárga és krémszínű edényeket készítő) —• kőedényrészleg vezetője. Pápán Windschügel végre korlátozás nélküli sza­bad kezet nyert. Maguk a pápai kőedények valla­nak, tanúskodnak erről. Ugyanis ha a magyaror­szági egykori kőedény készítés emlékanyagát átnéz­zük, szemünkbe ötlik, hogy éppen a pápai gyár az, amelyik az eredeti angol Wedgwood edényeket a legjobban és a legnagyobb előszeretettel már a leg­korábbi kezdettel vette előképül. 12 Akik erre felfigyeltek, a pápai kőedénykészítők anglomán érzületeire vezették vissza a jelensége­ket. Most már azonban, Carl August Windschügel életútja némi ismeretében, a Wedgwood-i igézetben élt keramikusunk 1790-es próbálkozását, kudarcát jóvátevő, elfojtott tettvágyának egy késői, Pápán történt megvalósulását látjuk és véljük ezekben. Összefüggést, kapcsolatot látunk az 1790-es pró­bálkozás és a Pápán Wedgwood-minták és előké­pek alapján folytatott, virágbaszökikent kőedényké­szítés között. Kontinuitást érzünk ezekben az alko­tásokban, az engelhartszelü álmok nem a holicsi gyárban, hanem Pápán testesedtek, váltak való­sággá, a magyar kőedénykészítésiben. 13 Windschügel további pápai időszakából csak igen szórványos reá vonatkozó adalékokat sikerült idáig felderíteni : 1. A pápai római katolikus plébánia anyakönyvé­nek az 1807 január 28-i feljegyzése örökíti meg, hogy Vindsigel (!) Károly és Dorottya nevű fele­sége fiacskáját az nap keresztelték János névre. 14 2. 1811 szeptember 15-ón Bendt János „iuvenis", „Fabri sodalis" és Czettl Anna esküvőjén tanú. És végül az a feljegyzés, amely megörökítette, hogy 3. 1821 szeptember 19-én, Augustus Windschigl, viduus (özvegy), „Plebejus", 67 éves korában Pápán meghalt. 15 Egyszerűen csak így: plebejusnak, közrendbéli, köznépbelinek nevezik ezt a nagy mestert, aki messze idegenből hozzánk származott, munkásságá­val, tudásával, alkotásaival a magyar kerámia tör­ténetének egyik legnagyobb előlendítőjévé, egyéni­ségévé nőtte ki magát, aki a régi művességünk egyik legnagyobb zsenije. Életéből 37 évet ismerünk. Bajorországból került Ausztriába, majd onnan Holicsra, végül Papára. Magyar területen élte le utolsó 17 évét. Amikor Kunits Mihály nyugalmazott főelemi iskolai igaz­gató a magyarországi topográfiájához adatokat gyűjtött, 1819 késő őszén hosszasan tartózkodott a pápai kőedénygyárban és még személyesen beszélt ая akkor 65 éves öreg Carl August Windschügellel. Művében elragadtatással számol be az ott tapasz­taltakról: „Holies után az első rangot neki kell adni Magyarországon működő kerámiai gyárak sorában. A Monarchia angol kőedény gyárai között pedig a legkiválóbb és jó gyárak között kell említeni." Megemlékezése szerint 1810-től következett be a fellendülés, miután Winter Mátyás a társaitól meg­váltotta és egymaga vette át az egész gyárat. Sza­bad kezet nyerve, új gyárépületet emelteik, az agyagelőkészítővel, a feldolgozóval, a formázóval és az égetővel együtt. Windschügel találmánya és sze­mélyes közreműködése alapján öt köralakú új égetőkemencét is építettek. Ezek az első angol ke­mencék voltak, melyeket Magyarországon használ­tak, s csak Ausztriában voltak még ilyenek a Sankt­Pölten-i híres kemencék, amelyeket ugyancsak Windschügel épített. 10 Windschügel magyarországi teljesítményei kor­rendben: a holicsi gyár kőedénykészítő részlegének a Werkmeister rangban történő vezetése, majd a holicsi kőedények készítésére szolgáló arcanum. Munkálkodását a pápai kőedénygyárban kifejtett tevékenységével tetőzte be. Kunicsnak, a szakértő kortársnak a gyárról adott értékelő leírása tulaj­donképpen a legszebb bizonyítvány az élete végső szakaszában végzett munkásságáról. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom