A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

elégítésének különböző lehetősége mélyreható társadalmi ellentéteket teremtett. Az irtásiföldek létesítése azzal a haszonnal is járt, hogy a jobbágyok nagy mennyiségű fához jutottak. A kivágott fák mennyisége meghaladta a jobbágyok és földesuraik tűzifa és épületfa-szükségleteit. A felesleget a szomszédos, fában szegényebb helységek lakódnak adták el, főleg a keszthelyieknek. Az „épület- és tüzifaizás" olyan jövedelmet biztosított a jobbágyoknak, hogy a földesurak felháborodását váltotta ki. A halászat és vadászat Sármellék lakóinak kedvelt foglalkozása volt a XVIII. században. Még később is voltak, — ma is vannak, — olyan családok, akik elképzelni sem tudnák életüket halászás nélkül. A XVIII. században a nagy erdők és nádasok rengeteg vadnak nyújtottak menedéket. A vadászási lehetőség tehát elég jó volt. Ennek ellenére a nagyobb jelentőségű mégis a halászás. A halat a maguk és földesuraik számára fogták elsősorban, a fölösleget (az pedig általában volt) távolabbi zalai falvak lakóinak adták el. Halász-szerszámuk a háló mellett, főleg áradások idején, a szigony. — A halászat sok élelmet és pénzt hozott a házhoz. A mészárszék és kocsmatartás elsősorban a földesurak számára jelentett jövedelmi forrást, nem a jobbágyok számára. A földesurak az év azon részében engedték csak át a kocsma és a mészárszék birtoklását jobbágyaiknak, amikor az kevésbé volt jövedelmező. Erről a már emlegetett 1731-es megszállító levél is intézkedik. Egyébként a kocsmatartás és mészárszéktartás sok viszályra adott alkalmat a földesurak és jobbágyaik között. Az 1731—1750-ig terjedő időt nevezhetnénk a község aranykorának. Kár, hogy az a jólét, amely a jobbágyok verejtékes munkája gyümölcseként kialakult, nem tartott sokáig. A földesúri kapzsiság az 1750-es években már le is sújtott, hogy elvágja a jobbágyság további gazdasági felemelkedésének útját. Sármellék jobbágyainak az 1750-es évektől kezdve kemény harcot kellett folytaniuk uraikkal szemben az 1731-es szerződésben lefektetett jogaikért. A földesurak jól látták, hogy 20 év elég idő volt a jobbágyok Sármelléken való meggyökeresedéséhez és ahhoz, hogy jogaik megnyirbálása esetén se váljanak meg attól a földtől, melyet verejtékes munkájukkal ők változtattak kulturált földdé. Ezt felismerve a földesurak állandóan támadásokat intéznek jobbágyaik ellen. Az 1750-es években megkezdett harc majdnem egy évszázadon át folyt a szerződéses jobbágyok és uraik között. 1750-ben már „Űr széke" elé akarják állítani a sármelléki nemesek jobbágyaikat, hogy az 1731-es szerződés ellenére a sármelléki szerződéses jobbágyok terheinél jóval nagyobb, a szomszédos községek jobbágyainak terheit róják rájuk. De úgy látszik, nem ijednek meg a földesúri erőszakosságtól. A sármelléki jobbágyok az Uriszékhez a következő határozott hangú és talpraesettségről tanúskodó folyamodványt küldik:'

1 „Tekéntetes Űr Széke az múlt napokban nemes Kocsis Benedek Uram által а Тек. Földi Uraságh nevével parancsoltattunk, hogy mái nap szolgáltatandó Űr Széke színe eleibe megjelenjünk, mint Földi Urainknak parancsolatiára, (Akárki által jelentessék is meg) alázatosan engedelmeskedni kívánván alázatosan meg is jelenünk, noha nem tudjuk mi végre és mi okbul parancsoltattunk ide, ha mindazonáltal, amint már többektül is értettük Ezen Тек. Űr Széke avvégre rendeltetett, hogy mink más helységékben lakozó jobbágyokhoz képest az uraság szolgálataira reguláitassunk és hazánk törvényeitől az jobbágyságra szabott iga alá vettessünk, minthogy helyünket megszáltunk alkalmatosságával mint szabad személyek voltunk, úgy megszállító Földi Urainknak azoknak ismertetvén contractus szerént kezdettül lakásunkat és alku szerént vettük fel helyeinket: arra nézve ha ugyanezen Тек. Űr Széke avvégre consideált, hogy bennünket contractusunk értelmén kívül köteles jobbágyok formájára regulállon, mink az contractusunkat, melyet földes Uraink assecuratiónkra Ki attanak az Тек. Széknek alázatosan beadjuk és magunkat mind submisslóval és engedelmességgel eképpen declarálylyuk, hogy valamint szabad akaratunkból azon kiadott contractust az helyek megszállásával és eddig való lakásával adaptáltuk, úgy ennek utána is, valamint az tart mind cikkelyében megtartani kívánjuk valamint az alább által tőlünk Uraságunkal kívántat megadjuk és megszolgáljuk attul pediglen teljességgel elállni nem akarunk, tudván azt, hogy mi szabad személyek Földes Urakon conveniálunk aszerént azok kötelesek és azért is mink contractualosták lévén Űr Széke által nem reguláltathatunk. Alázatosan követjük Földes Urainkat és a Тек. Űr Széket, hogy mi annak judicatusát nem agnoscalhattyuk, mert az Űr Széke hazánk törvénye rzerént a contractusok (olvashatatlan rész) n:m bírálja s azért is valamiben contractusunk értelmén kívül, vagy annak megbontására cilozna Тек. Űr