A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Veszprém megye helytörténeti lexikona (könyvismertetés)

[e 1 Irta.: IIa Bálint—Kovaosies József; szerk. Kovácsics József, Bp. 1964. 2 L. Kenéz Győzőnek a Történelemtanítás-ban (ГХ. évf. 1964. 3. sz. 28—30.), illetőleg D-né Nagy Katalinnak a MTA Társadalmi-történeti tudományok osztályának Közleményei-ben (ХП1. k. 1964. 4. sz. 467—478.) megjelent ismertetéseit. 3 ,,A törzskönyvbizottság éppen ezért az elmúlt 25 év alatt is ismételten leszögezte azt, hogy adatgyűjtéseinek részben az Országos Levéltárban, részben pedig a Központi Statisztikai Hivatalban őrzött teljes ősanyagát alkalmast időpontban feldolgozza és közreboesájtja." — írja 1947-ben Thirring Lajos „Község- és helyneveink megállapítása s megváltoztatása" c. tanulmányában. Magyar Statisztikai Szemle, XXV. évf. 1947. 5—6. sz. 195—202. '• Általában a helynév-megállapítások problematikái aval, de az említett javaslat ismertetésévei kapcsolatos Kovaosies József: A magyarországi hivatalos helynevekről címmel (Földrajzi Közlemények, Uf. I. 3—4. sz. 245—252.) megjelentetett tanulmánya. 1 Sajnálatos és egyben jellemző, hogy Lukcsics József munkája (A veszprémi egyházmegye könyvészete, Veszprém,. 1909.) óta sem történt kísérlet ennek a maga korában valóban megközelítőleg teljes bibliográfiának kiegészítésére, folytatására. Erre természetszerűleg a Lexikon sem vállalkozhatott. r

' Hollós István: A vándormozgalmak hatása Veszprém vármegye népességének fejlődésére. Magyar Statisztikai Szemle XIV, évf. 1936. 5. sz. 397—411. 7 Jól mutat rá a kereskedelmi tőke próbálkozásainak az iparban elszenvedett kudarcait ismertetve Pápa és Veszprém esetében a, tendencia egyik összetevőjére Ruzsás Lajos: Városi fejlődés a Dunántúlon а XVTfl—

XIX. században c. munkájában (Dunántúli Tudományos. Gyűjtemény, 51. Bp. 1964. 18—23. éS 32—35.). 8 Legfeljebb néhány szembeötlő hibával illusztrálom, hogy a bibliográfia néhol az alapvető munkák említésével is adós maradt. így Véghely Dezső: Emléklapok rendezett tanácsú Veszprém város közigazgatási életéből (Veszprém, 1886.); Maksay Ferenc: Szentgál népesedési viszonyai a feudalizmus végén (Történeti Statisztikai Évkönyv 1961.); Schleicher Aladár: A kislődi vashámor története (A MTA Műszaki tudományok osztályának Közleményei XXI. k. 1957. 1. 4, sz. 395—411.) és u. o.: A kislődi vashámor története П. r. (u. o: XXX. k. 1—4. sz. 1962. 393—405.); Mihalik Sándor: A városlődi régi kerámia (Folia Archaeologia VII. 1955. 193—212.); u. o.: Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások (u. o. IX. 1957. 257—272.); Gulden István: A városlődi plébánia története (Magyar Síooi, II. évf. 1864. 833, 945.), hogy csak néhány, találomra kiragadott helységre hivatkozzam. • Hadd említsek! meg itt a fogalmazásbeli pontatlanságok illusztrálására egy példát. Várpalota egyébként Igen résizuetes, talán a kötet legterjedelmesebb életrajzában nemcsak szükségtelen ismétlődések találhatók, hanem három helyen egyugyanazon (az 1828. évi összeírás) forrásra hivatkozva egyízben 301, egy bekezdéssel alább 285, majd egy oldallal hátrébb 275 főben adják meg a helység iparosainak számát. (I. m. 391—392. o.) 10 L. erre H. Pálfy Попа: Veszprém város adózó lakossága az 1828. évben, és Kovács Alajos: Veszprém város lakosságának fejlődése és összetétele. (Magyar Statisztikai Szemle, xrv. évf. 1936. 384—397.,. ill. 371—383.) 11 I. m. 106—106, 388, ill. 317. — E példákat még a textilfeldolgozó ipar, az üveghuták és a kislődi vasgyár kapcsán szaporíthatnánk.