A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Veszprém megye helytörténeti lexikona (könyvismertetés)

történet sajátos teendőinek ellátása (különgyűjtemények, helyi kiadványok gyűjtése, bibliográfiák készítése stb.), elképzelhető, hogy a megyék levéltárainak munkatervébe is beilleszthető a helytörténeti lexikonokkai kapcsolatos feladatok végzése, annál is inkább, miután a lexikon egyik kiadó intézménye éppen az Országos Levéltár. Miután ezeknek az intézményeknek irányítását egyrészről egységesen a Művelődésügyi Minisztérium illetékes szakosztályai végzik, a múzeumok és levéltárak esetében a kutatási program összeállítására a Magyar Tudományos Akadémia is tehet javaslatot, végül a könyvtári és múzeumi szeirvezet gyakorlati irányítása a megyei tanácsok kezében van, nincsen annak akadálya, hogy kellő előkészítés után ezek az intézmények szervezett formában lehessenek résztvevői a lexikonok előkészítésének, kiadásának. (Talán a szerkesztőbizottságokban is felválthatnák az amugyis túlságosan lekötött partes tanácsi vezetőket.) Nem vitás, hogy ilyen szervezeti előkészítés után a lexikonok sorozata lényegesen gyorsabban kerülhetne kiadásra. A gyakorlati együttműködés módozataiban pedig amugyis szerepet fognak játszani a speciális helyi adottságok. Sokkal nehezebb kérdés azonban az egyes tudományos vállalkozások programjának összeegyeztetése. Milyen problémák mutatkoznak e tekintetben országszerte? Különböző tudományágak részéről különböző, szintén sorozatjellegű vállalkozások megindítása folyt és folyik (műemléki, régészeti topográfia, helynévgyűjtés, megyei és kisebb hatósugarú monográfiák, Magyarország árpádkori történeti földrajza, és a tárgyalt helytörténeti lexikon, — hogy csak a most ismerteket említsem). Ezenkívül a levéltári források terv- vagy éppen ötletszerű kutatása is számos helyen megindult, vagy indulóban van (pl. szervezetten évek óta gyűjt építészettörténeti, művészettörténeti levéltári jellegű anyagot a Művészettörténeti Dokumentációs Központ — mely egyébként nyilvános gyűjtemény és szabadon kutatható — az Országos Műemléki Felügyelőség, a Magyar Tudományos Akadémia nem egy intézete — egyes monográfiák, topográfiák szerkesztőbizottsága). Elsősorban tehát a kutatások egybehangolására, egyeztetésére kell gondolni. Közismert egyébként az a tendencia, hogy megyék és városok, sőt községek is szívesen és egyre bőkezűbben áldoznak e fajta munkákra, nem is említve, hogy a helyi múzeumi és könyvtári központok szervezett, költségvetésileg biztosított összegek felett rendelkeznek e célból. Éppen az egyes sorozatok támogatása (mely néha jelentős anyagi összegeiket igényel) tenné szükségessé az esetleg szétforgácsolódó, ötletszerűen adódott kisebb-nagyobb anyagi erők centralizálását. Ez kifejezetten tudományszervezési feladat, öszszehangolására véleményem szerint a Magyar Tudományos Akadémia hivatott, még akkor is, ha pillanatnyilag néha jelentéktelennek látszó összegek és elgondolások jönnek számításba. Még inkább az lenne és kell, hogy legyen az egyes sorozatok szerkesztéséinek egyeztetése. Egyre inkább számolnunk kell azzal a „veszéllyel", hogy egy-egy adott területről többé-kevésbé egymást fedő, bár más-más célkitűzésű összefoglaló munkák sora jelenik meg. Helyi példánál maradva: a Veszprém megyei régészeti topográfia konkrétan 1526-ig, általában azonban (elpusztult falvak esetében) a XVII. század végéig közli az egyes lelőhelyek leírását, ott, ahol kell, a vonatkozó történeti adatokat is. Természetszerűleg összefoglaló fejezetek is megírásra kerülnek, így pl. elképzelhetetlen, hogy középkori településtörténeti, köztörténeti fejezete e sorozatnak ne legyen. A munka negyedik éve folyik. A megye műemléki topográfiájának előkészítő munkálatait 1964-ben indítottuk meg. Fedések várhatók már a régészeti topográfiával érintkező területeken is. De méginkább várható efajta tendencia a helytörténeti lexikon, sőt az egyelőre csak terveződő megyei monográfiával. Ugyanakkor, szintén példaként említem, amikor előreláthatólag 1970-ig régészeti, műemléki topográfiakötetek, a már megjelent 1527-től napjainkig terjedő időszakot átölelő helytörténeti lexikon és esetleg még megyei monográfia, számos részletfeldolgozás, és bibliografikus, illetőleg okmány tár jellegű munkák szép sora kerül kiadásra, az Árpád-kori történeti földrajz idevágó kötete anyagának megjelenése bizonyára jónóhány évvel később várható. Nem egészséges jelenség az, ha tudományos kutatás és feldolgozás tekintetében nem vagyunk képesek tervszerűen dolgozni, nem tudjuk megteremteni az általában mindenki által igényelt és kétségkívül hasznosnak tartott koordinációt. Valljuk meg azt is, hogy tudományos életünkben az egyéni kezdeményezésnek, a spontaneitásnak még ma is a kívánatosnál nagyobb szerepe van. A másik „veszély", ha annak nevezhetjük, a már említett helyi kezdeményezések egyre gyarapodó száma. Egyes tudományszakokban (régészeti, esetenként . történeti, művészettörténeti kutatásoknál) már most kimutatható, hogy nagyobb anyagi erők álla298